Imaalkalmak a diákkörben (Földesi Anikó)
Forrás: Mekdsz Ötlettár (www.mekdsz.hu/otlettar)
Az imádság talán az a dolog, amiről a legtöbbet beszélünk és mégis a legkevesebbet csináljuk. Otthon a belső szobánkban még csak-csak, de a diákkörös imaalkalmakról időnként jobb nem is beszélni. Miért van az, hogy az imaalkalmak rövidebb-hosszabb idő alatt elkerülhetetlenül ellaposodnak, és sokszor érdeklődés hiányában fájdalommentesen elhaláloznak? Szükség van egyáltalán ezekre a közös imádságokra? Mennyiben más ez, mint az egyéni csendesség? Mitől lesz egyik alakalom olyan, amiből utána hetekig táplálkozhatunk, míg a másiknak már negyed óra után alig várjuk a végét?
