Láthatatlan VagyOK

Forrás: Mekdsz Ötlettár (www.mekdsz.hu/otlettar)

Aktuális változat

Ide az Evangelizáció >>> Rendezvények vagy a VagyOK oldaláról juthattál.
Itt vagy most: VagyOK >>> Láthatatlan VagyOK
Alpontok: Tippek és tanácsok | Forgatókönyvek, zenék | Nem VagyOK-os forgatókönyvek

Tippek és tanácsok, avagy hogyan szervezzünk láthatatlant?

NEVEZÉKTAN: Egy lincensz miatt ne nevezzétek hivatalos meghirdetésen Láthatatlannak többé ezt, amit csinálunk, mert ez a kifejezés védett. Használjátok helyette inkább a "négy érzék színház" kifejezést, vagy legyetek kreatívak, és találjatok ki magatok nevet!

Láthatatlan színház: Klasszikus értelemben a rádiószínházat értik láthatatlan színpad alatt (például "A Szabó család"), de a MEKDSZ-en belül (és talán nem csak itt) másról van szó. „Láthatatlan”, mert pont a főszereplő nem lát belőle semmit. Viszont rendelkezik még négy érzékszervvel! Általában egyszerre csak egy „néző” vesz részt a láthatatlan színházban, bekötött szemmel, míg a többi szereplő eljátszatja Vele a darabot, ami 5-15 percig tart (forgatókönyvtől függően). Tökéletes példája a csoportos evangelizációnak, mert az egész diákkör kiveheti belőle a részét: az is talál tennivalót, aki abszolút nem szeret beszélgetni (csak játszani:), és az is, aki kifejezetten a szavak embere. Így még elég homályos lehet, miről is van szó, de a továbbiakban vegyük végig időrendben, hogyan is áll össze egy diákkörös láthatatlan színház.

1. A láthatatlan színház előtt

Ha már kiválasztottatok egy forgatókönyvet, gondoljátok végig a következőket:

• a.) Összesen 3-4 órát szánjatok a láthatatlan színházra az „előadás” napján, mintha egy maratoni diákkört tartanátok! Persze Nektek ez még több lesz, mert a kezdés előtt egy óra simán elröpül a végső előkészületekkel, és utána is össze kell még pakolni...
• b.) Szükségetek lesz 3 teremre: az elsőben fogadjátok az érkező „nézőket”, a másodikban zajlik az előadás, a harmadikban lesz a teaház, ahol a darab után beszélgethettek a „nézőkkel”. Jó, ha a termek nincsenek közvetlenül egymás mellett, mert hangosak lehetnek a várakozók és némely színdarab is.
• c.) Egy héttel az akció előtt elkezdhetitek hirdetni plakáton, faliújságon, levlistákon stb. Nem baj, ha titokzatos! Legyen viszont rajta az, hogy folyamatosan lehet érkezni, késni, és akár az is, hogy az előadás rövid blokkokból áll (ne riasszon el egy érdeklődőt sem, hogy nem tud időben érkezni vagy hogy 3-4 órát tart, lásd 1.a.) )!
• d.) A konkrét színészcsapat próbálja el a darabot pár önkéntesen, mielőtt élesben kellene játszani! Jó lehet, ha a színház előtti diákkört rászánjátok arra, hogy bemutatjátok a többi diákkörösnek a darabot, megbeszélitek a témával kapcsolatos kérdéseket (aznapi BT is lehet a darab igeszakasza), ne érjen váratlanul Titeket majd a teaházban.

2. A láthatatlan színház napján

a.)A „vendégváró” terem:

Szükség lesz 1-2-3 kommunikatív diákkörösre, akik az özönlő érdeklődőknek sorszámot osztanak (így nyugodtan elmehetnek, nem kell végig ott várniuk, míg sorra kerülnek), szóval tartják Őket és/vagy játszanak valamit (jól beválik ilyenkor az Ungame, mert abba/abból bármikor ki-be lehet szállni). Ha tudtok annyi lejátszót szerezni, mehet itt is valamilyen zene és legyen valami inni- és rágcsálni való. Bizonyos fokig el is mesélhetitek Nekik, miben lesz majd részük.

b.) A színpad:

Ez a terem jó, ha kicsit messzebb van a vendégvárástól, hogy ne hallatszódjanak át a játékok, illetve az előadást se hallják a várakozók. Az egyik szereplő elkíséri a „nézőt” (legyen ezentúl delikvens) a teremig, és közben elmondhatja, mire számítson: be fogják kötni a szemét, de ne aggódjon, mindig vezetni fogják, tudni fogja, mit kell majd tennie. Azt is mondjátok el, melyik korban fog játszódni a darab, és milyen szerepet fog betölteni (legalább írjátok körül), hogy ne ezen törje a fejét a darab első felében. Mielőtt belépne, kössétek be a szemét.

• A terem: az ajtóra írjátok ki, mi folyik odabenn, nehogy valaki Rátok törjön! A legtöbb darabnál (kivéve a Lázár) a legjobb, ha teljesen el tudjátok sötétíteni a termet, és a szereplők vagy papír nélkül, egy kis mécses fényénél, vagy fejlámpával, esetleg hashoz szorított zseblámpával dolgoznak (például a mesélő, ha van). Igaz, hogy a delikvens szeme be van kötve, mégis érzékeli a fényt, és így katartikusabb lesz, amikor kilép a teremből a világosságba. Mire belép a delikvens, készítsetek elő mindent (két darab között a nagy rohanásban kimaradhatnak dolgok....)! Miután belépett a terembe, még bátran beszélhettek Hozzá, irányítsátok, míg fel nem veszi a darab kezdő „pózát” (ez a forgatókönyvekből nyilvánvaló lesz), de ezek után már ne tegyetek apró utasításokat, csak ha nagyon muszáj, másképp kieshet a szerepéből.
• A szereplők: nem mindegy, milyen cipőt viseltek. Ha nem kívánja meg külön a forgatókönyv, akkor legyen halk és kényelmes, mert esetleg sokat kell majd térdelni. Az egész ruházat legyen nagyon kényelemes, mert ki fogtok fáradni a végére (igaz, inkább agyilag, de ne tetézze ezt a ruházat is). A szöveget nem kell úgy betanulni, ahogy az a forgatókönyvben le van írva (kivéve persze, ha egy fontos bibliai idézetről van szó), elég, ha alaposan begyakoroljátok a saját szavaitokkal. A biztonság kedvéért persze legyen benn mindenkinek egy nyomtatott példánya, „rövidzárlat” esetére. Amikor papírról olvastok a delikvensnek, vigyázzatok, hogy tartjátok a papírt: ha zörög/suhog, az illúzióromboló, ha lehajtott fejjel olvastok, azt nagyon meghallja a delikvens (a hallása ilyenkor sokkal kiélezettebb). A darab folyamán végig figyeljetek a delikvensre, irányítsátok a mozdulatait, lehetőleg ne hagyjátok magára (kivéve, mikor pont ez a cél)! Mindig érintsétek meg, mikor hozzá beszéltek, és kerüljétek a nagyon hirtelen, erős mozdulatokat. Ha egymáson próbáltok, érthető lesz, miért fontosak ezek. Jó tanács: ha tömeghatást akartok elérni, beszéljetek egyszerre és hangosan, ezzel 2-3 ember pótolhat további 4-5 szereplőt.
• A zene: ha CD-lejátszót használtok, először tudjátok meg, lejátssza-e a másolt/írott CD-ket (nem is olyan triviális..)! Ha lehet, olyat válasszatok, amelyiken a hangerőt fokozatosan állíthatjátok (tekerőgombos?), hogy finoman halkíthassátok, ha kell. Ha laptopról játszotok, töltsétek fel a zenéket, és lehetőleg inkább „Pause”-t használjatok 2 zenei blokk között, mert nagyon zavaró, ahogy a gép felpörög egy új számnál, és időt is vesz el.

A darab végén bekötött szemmel vezessétek ki a delikvenst, és csak kint vegyétek le a kendőt a szeméről! Ha akarja, visszanézhet a terembe, hogy hol is történt az egész, de ha ezt nem akarná, lelombozhatja a terem egyszerű valósága. Sokszor előfordult, hogy kérték, hadd ülhessenek be egy másik delikvens előadására, ezzel (a teaház után, nehogy elmaradjon a beszélgetés) nem volt még gond.

c.) A teaház :

Itt folyik a „direkt” evangelizáció. A termet úgy válasszátok ki, hogy lehetőleg csendes helyen legyen, távol az előadástól. Így azt is eléritek, hogy míg elvezetitek a teaházba a delikvenst, addig lehet pár magába forduló pillanata, magához térhet, és megemésztheti a „látottakat”. Érdemes külön rákérdeznetek, hogy van-e valami, amit nem értett meg a delikvens, vagy ami zavaros, furcsa vagy különös volt. Fontos: ha valaki nagyon nem akar beszélgetni, ne erőltessétek (vagyis érzésetek szerint), csak adjátok oda Neki a János evangéliumát (amiben esetleg már előre bejelöltétek azt a részt, amiről a darab szólt) azzal a felszólítással, hogy ebben megtalálja a „darab múzsáját” (na jó, nem pont ezekkel a szavakkal..). A teaházat próbáljátok meg úgy berendezni, hogy párokban ülhessetek a delikvensekkel (ebből látszik, ide sok evangelizálni vágyó diákkörösre lesz szükség), esetleg csak mécsesekkel kivilágítva, kis rágcsálnivalóval, teával, kávéval, azaz legyen meghitt légkör a beszélgetésre. A diákkörösök, akik itt lesznek, mindenképpen tudják, miről szólt a darab, hol található meg a Jánosban, és az sem árt, ha legalább egyszer láttak már láthatatlant (még ha nem is pont az aktuálisat). Egy külön asztalra lerakhattok Jánosokat, illetve ha sok zene volt a darabban, akár ki is írhatjátok pár CD-re, hátha valaki szeretné (nem kerül sokba, de frappáns). Itt az alkalom a beszélgetéssel egybekötött János ev.-ajándékozásra!

3. A láthatatlan színház után

Sóhajtsatok, és idézzétek Vörösmarty gondolatait a könyvtárból: „...ez jó mulatság, férfimunka volt!” :-)

Ha bármilyen kérdésetek, problémátok van a színház szervezésével vagy a forgatókönyvekkel kapcsolatban, várjuk kérdéseiteket!

Deákné Lazányi-Bacsó Eszter Ágnes, alias Picúr (pesca kukac citromail.hu)

Nagy Zsuzsa (nazsuzs kukac gmail.com)

Perjés Pamela (pamelaperjes kukac yahoo.com)

Bélteki Krisztina (beltekikrisztina kukac yahoo.com)

vissza