Kézikönyv kilencedik fejezet

Forrás: Mekdsz Ötlettár (www.mekdsz.hu/otlettar)

2006. április 25., 14:33 változat

IX. KAPCSOLAT A MEKDSZ-SZEL A DIÁKÉVEK UTÁN

Mit keres egy diákoknak szóló kézikönyvben egy ilyen fejezet? Több szempontból is fontosnak tartjuk. A végzősök köreiben gyakoriak a jövőbetekintő, esetleg bizonytalanságukat is kifejező kérdések. Az iskolából való kilépésre, a munkába állásra, s az egész életmódváltozásra igazán nem lehet felkészülni. Egyik célunk mégis az, hogy segítsünk ebben a vajúdásban. Másrészt vannak olyanok, akik már végeztek. Ez a fejezet nekik is segíthet, illetve a mostani diákokat arra ösztökélheti, hogy vegyék észre szeniorjaikat.

1. Keresztény értelmiség

A főiskolán, egyetemen eltöltünk néhány (ki több, ki kevesebb) évet, s ez idő alatt sokat formálódunk mind önmagunkhoz, mind a világhoz való viszonyulásunkban. Tanulmányaink segíthetik egy olyan egzisztencia kialakulását, melyet a legegyszerűbben értelmiséginek nevezhetnénk. Ez egyfajta hozzáállás a világhoz, egy véleményalkotó és közlő magatartás. Az értelmiségi ember legfontosabb jellemzője a környező világról való kritikus gondolkodás, a mélyebb összefüggések keresése és megértése. Az értelmiség szerepe, társadalmi hatása jelentős, hiszen egyrészt munkájával, másrészt véleményével, közéleti szereplésével hat másokra. Nem mindegy, hogy egy ország értelmiségi rétege mennyire képzett, és hogyan vesz részt a közéletben. A keresztény értelmiségire az előbb elmondottak természetesen érvényesek, bár az értelmiségi rétegen belül kisebbségben van, mégis meghatározó lehet. Munkahelyén az evangéliumot kell képviselnie nemcsak a bibliai elvekben, hanem egész munkájában. Itt többféle elvárással találkozhat. Ilyenek a szakmai tudás (nem szakbarbárság, de tájékozottság), és a mérleg másik oldala, a kompetenciánk ismerete—egyfajta szakmai alázat. Fontos a munkához való hozzáállás (szavahihetőség, becsületesség, beszéd tisztasága, pletyka nélkülözése, reménykedő lelkület, erkölcsi tisztaság, felelősségvállalás). Az értelmiségi misszióért elsősorban a keresztény értelmiség a felelős, ezért nem szabad kivonulni azokról az életterületekről, amelyek fontosak az értelmiség számára. A kivonulás helyett inkább aktívan és színvonalas munkával kell részt venni a közéletben és a tudományos világban. Egyszerre kell értelmiséginek és kereszténynek lenni, hisz mindkettő olyan szerep, melyet mindenhova magunkkal viszünk vagy kellene vinnünk. A szakmai színvonal emelkedése mellett szükséges egyfajta lelki elmélyülés is, vagyis hogy a hitünk minősége is javuljon. Ahhoz, hogy szót értsünk egy nem keresztény értelmiségivel, és el tudjuk mondani az evangéliumot, el kell hagynunk a megszokott sablonválaszokat, hiszen a közhelyek azt tanúsítanák, hogy a kereszténységünkben nem tudjuk megélni az értelmiségi voltunkat.

Úgy tűnhet azonban, hogy mindez inkább egy eszménykép része, hiszen a valóság sok esetben másról tanúskodik. Ezek célok, amelyek elérésére törekszünk. A hozzájuk vezető úton minden nehézség normálisnak tartható. Vannak, akik állásinterjúról állásinterjúra járnak, vagy nehezen veszik a munkahelyi akadályokat. Többen panaszkodnak, hogy a változást egyfajta törésként élték, élik meg. Szinte teljesen új kapcsolatrendszert kell kiépíteni, új problémák adódnak, melyekre diákkorban még nem is gondol az ember. Hogyan éljük meg ilyen körülmények között az Istennel való kapcsolatunkat? Lehet ezekre készülni? Hogyan? Érdemes talán már végzősként elmenni a szeniorkonferenciákra, s jó lehet keresni egy szeniort, aki már átélte az előttünk álló változást.

2. A MEKDSZ és a szeniorok

A tanulmányok befejeztével sok más mellett megváltozik a diákkörrel és a MEKDSZ-szel való kapcsolat is. Bár a MEKDSZ-munka elsősorban a diákévekre szóló lehetőség, illetve feladat, az elkötelezettség továbbra is megmarad(hat). Ezt tapasztaljuk is, hiszen a szeniorok több generációjával van kapcsolatunk (a ’40-es években végzettektől egészen a frissen diplomázottakig). A MEKDSZ alapszabálya szerint "a diákszövetség szenior tagja lehet mindenki, aki korábban a Diákszövetség középiskolás vagy diák tagja volt, vagy aki valamely felsőoktatási intézményben tanulmányait befejezte, és a diákszövetség céljait, hitvallását és alapszabályát elfogadja, és ezt aláírásával igazolja". A szenior taggá váláshoz egy belépési nyilatkozatot kell kitölteni, és be kell fizetni az éves tagdíjat (ez utóbbi a közhasznú szervezet státuszunk miatt kötelező). A szenior tagság lehetőséget nyújt arra, hogy a már végzett diákok kapcsolatban maradjanak a MEKDSZ-szel, bár már nem tagjai volt diákkörüknek. A diákszövetség hírleveleken (HÍRMONDÓ, Éves beszámoló) keresztül rendszeresen tájékoztatja tagjait (köztük a szeniorokat is) munkájáról és életéről. A szeniorok számára sokszor ez az egyetlen módja annak, hogy halljanak az egyetemi világról, a diákmisszió eredményeiről és volt diákkörükről.

Az iskola végeztével sajátos kérdésekkel találjuk magunkat szemben. Már hagyománnyá vált, hogy a szeniorok félévente szerveznek maguknak egy-egy konferenciát, amelyen az ő élethelyzetükben aktuális témákkal foglalkoznak.

• Minden pályakezdő szeniornak szembe kell néznie a munkahelyi kihívásokkal és kísértésekkel. (Hogyan lehetek becsületes, ha mindenki csal? Hogyan tudok bizonyságot tenni munkahelyemen?)
• Ekkor történik, hogy a MEKDSZ „visszaadja” a „kölcsönvett” diákokat az otthoni gyülekezetüknek. Hogyan lehet hasznosítani azokat a tapasztalatokat otthon, amiket a diákkörben szereztünk? A diákköri munkából felszabadult idővel ügyesen kell bánni. Nem könnyű megtalálni azt a szolgálati helyet és módot, ahová Isten akar állítani. Mi van akkor, ha nincs is otthon gyülekezet?
• A végzetteket érintő másik nagy kérdéskör a családi élet területe. Felmerülnek kérdések a házastárssal, gyerekneveléssel és az egyedülállósággal, magányossággal kapcsolatban is.

A szeniortalálkozók ritkábbak, mint a rendes diákköri alkalmak. Ezeket gyakoribbá lehet tenni, ha a szeniorok városonként szerveznek maguknak egy-egy összejövetelt. Persze hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy a diákévek elmúltak, és már valami más kezdődött. Lehet, hogy ezeknek a szenioralkalmaknak éppen ezért már más a céljuk is. Jó, ha nem csupán egy nosztalgikus „diákkör-feeling”-re vágyunk, hanem olyat csinálunk, ami aktuális problémánkhoz ad segítséget, vagy amibe—pl. ha egy evangélizáló bibliatanulmányozó csoportot indítunk—az új ismerőseinket, barátainkat is bevonjuk.