Ötletek az evangélizációra
Forrás: Mekdsz Ötlettár (www.mekdsz.hu/otlettar)
2006. május 6., 21:31 változat
Fügefa-klub, KALAP (Keresztyénség Alapjai), Alfa, DC (Discovering Christianity), XC (Christianity Explored) stb.
Ezek különbözõ beszélgetéssorozatok, amiket már használtak egyes diákkörök, vagy amik egyébként is közkézen forognak. Némelyikrõl írott anyag található a MEKDSZ-irodában, de egy diákkör önállóan is kitalálhat egy sajátot. Mindnek törekvése, hogy a résztvevõk irányított, de kötetlen hangvételû beszélgetésen megismerkedhessenek a keresztyénség tanításával. Ezt általában a következõkkel érik el:
- Elõre meghatározott témák (pl. ismerkedés, program ismertetése, az ember(iség) problémái, Isten személye, Jézus, milyen kapcsolat van ma Isten és ember között, bibliatanulmányozások stb.)
- Nincs lényegesen több hívõ jelen, mint nem hívõ, sõt…
- Rövid(!) elõadás és beszélgetés kombinációja
- Mindezt gyakran ötvözik ismerkedéssel, közös étkezéssel
- A sorozat meghirdetésénél, ill. mikor valaki meghív egy barátot, nyilvánvalóvá teszi, hogy itt a résztvevõk lehetõséget kapnak a keresztyénség megismerésére és nem lesz semmiféle kényszer
- Arra is ügyelni kell, hogy az emberek nem szívesen vesznek részt egy 87 részes sorozaton.
Nagyobb előadás, vagy előadássorozat
Ha nemcsak egy ember szervezi, hanem az egész diákkör részt vesz a szervezésben, akkor az általában nagyban javítja a közösséget is. Érdemes az előadó személyét gondosan kiválasztani. Pontosan tudja a diákkör, hogy miről fog beszélni az előadó? Mindenben egyetért vele a diákkör? Hallotta már valaki korábban, vagy csak a híre alapján akarja meghívni? A többi egyetemista, főiskolás is el tudja majd fogadni? Az előadó ismeri a diákság, ill. az adott egyetem, főiskola sajátos hozzáállását az adott kérdéshez? Tudja, hogy mi a diákkör célja az előadásával, milyen utógondozást tervez a diákkör stb.? Tisztában van azzal, hogy mit vár tőle a diákkör (téma, előadás hossza, stílusa, mélysége stb.)? Ezeket és az ezekhez kapcsolódó kérdéseket célszerű már jó előre átbeszélni az előadóval. Nemcsak a szükséges elõkészületeket és magát az elõadást kell végiggondolni, hanem az „utógondozást” is. Mi történik azután, hogy az elõadó elmondta az utolsó mondatát? Milyen programjai lesznek a diákkörnek az elõadás utáni hetekben, ahova lehet hívni embereket? Hogyan invitálja ezekre a jövendõ programokra a diákkör a megjelenteket? Mit kezd a diákkör a megtérõkkel, még meg nem tért érdeklõdõkkel?
Könyvasztal, traktátusok, kérdőívek
Ez a három dolog akár egymással össze is kapcsolható. A kérdõívek kitöltetése használható az adott egyetemen, fõiskolán közvélemény-kutatásra, amit aztán a diákkör felhasználhat késõbbi programjai megtervezésében. Egy jól megfogalmazott kérdõív beszélgetésre is ürügyet szolgáltathat a kitöltõ és a kitöltető között.
Pantomim, jelenet
A pantomim lehet figyelemfelkeltő, szórakoztató, érzelmeket felkorbácsoló, elgondolkodtató stb., de nem mindig a legmegfelelőbb műfaj, ha tanítani akarunk valamit. Nem biztos, hogy a legcélravezetõbb, ha a diákkörben mindenki csapnivaló színész. Arra is vigyázzunk, hogy a jelenet ne legyen túl didaktikus, szájbarágó, kioktató.
Beszélgetés egy meghatározott témáról
Ha azt akarjuk, hogy egyáltalán felmerüljön a lehetősége, hogy nem hívő ismerőseink megjelenjenek és ezt ne csak egyszer tegyék, akkor a témák között kell, hogy legyenek olyanok, amik nem csak a hívőket érdeklik (pl. karizmatizmus). Az a néhány, a hívők által is preferált, már gyakran agyoncsépelt (bár örökzöld) téma, ami kielégíti ezt a követelményt, nem elégséges (pl. párválasztás, teremtés-evolúció, hit és tudomány). Oda kell figyelni aktuális társadalmi, gazdasági és egyéb kérdésekre (szegénység problémája, terrorizmus, környezetvédelem, aktuális művészeti és politikai események stb.). Természetesen ezek a nem annyira kivesézett kérdések jobban megdolgoztatják a hívőket is. Hogyan hozzuk ezeket hitelesen kapcsolatba Isten örömhírével? Hogyan kezeljük szeretettel a keresztyének között felmerülő véleménykülönbségeket? Nem baj, ha (kultúráltan, szeretettel) ellenvélemények ütköznek, csak vigyázni kell, hogy ne kioktató beszédek sorozata, hanem beszélgetés legyen. Végig kell gondolni, hogy hogyan készüljön a diákkör a beszélgetésre. A jó téma önmagában nem garantálja a jó alkalmat.
Ünnepek
A keresztyénséghez kapcsolódó ünnepek alkalmából tartott kreatív ünnepi összejövetelekre olyan barátok, érdeklődők is eljöhetnek, akik egyébként nem jönnének el a diákkörbe. Nem biztos, hogy az ünnep kapcsán tartott hosszú tanítás jobban bemutatja a keresztyénség lényegét az érdeklődő látogatónak, mint a közös, esetleg érdekes ünneplés (pl. páskavacsora rendezése húsvét alkalmábólerről információt a MEKDSZ-irodában lehet kapni).
Pizza-party, palacsinta-party, teaház... Tapasztalat szerint erőltetett, ha túl sok programmal zsúfoljuk tele (hacsak nem úgy hirdetjük meg). Valami kis program azonban fel tudja dobni, és a kötetlen beszélgetések kialakulását is segítheti. Egy ismerkedős játék tökéletesen megteszi, pláne, ha az olyan, hogy komolyabb dolgok is kiderülhetnek az emberről a nevén, szakján, kedvenc ételén kívül.
Film, zene, diaporáma stb. – beszélgetéssel
Gyakori probléma, hogy a filmet (vagy zenét, diaporámát stb.) eljönnek megnézni, de utána a nem „bennfentesek” pánikszerűen menekülnek. Gondoljuk végig nagyon precízen, hogy mi történik attól kezdve, hogy a film végén megjelenik a "készítette:..."-felirat. Lesz szünet? Ki áll föl elmagyarázni, hogy mi fog történni? Mikor teszi ezt meg? Kik és hogyan rendezik át a termet? Stb. Gyakran segít, ha még a program legelején valaki néhány keresetlen szóban elmondja, hogy „ez ugyan egy keresztyén diákkör, és ez biztos meg fog látszani azon, ahogy mi majd hozzáállunk a dolgokhoz, de nem lesz vallásos agymosás, nem fogunk zsoltárokat énekelni vagy ilyesmi, hanem tényleg beszélgetést tervezünk a film után, nem kell menekülni, sok szeretettel várunk…stb.”. Nem baj, ha a beszélgetést nem a filmesztétika országos hírű keresztyén szakértője, hanem csak egy „proletár” diákkörös vezeti, aki esetleg kevésbé ért a dolgokhoz, mint sok jelenlevő. Nem előadás, beszélgetés!
Kirándulás, közös táborozás
Sok diákkörnek sajnos eszébe sem jut, hogy a közös nyári táborukra elhívjanak nem hívő barátokat is. Pedig az ilyen táborok nyújtják talán a legjobb lehetőséget az evangélizációra. Nem hívõ ismerõseink ezeken a hosszabb programokon olyan ízelítõt kaphatnak a keresztyén közösségbõl, amilyet máshol nem. Ezeken a hosszabb programokon nemcsak egy néhány órás intellektuális beszélgetésben lehet részük filozófiai kérdésekről (sok más alkalmon csak ennyi jut nekik a keresztyénségből), hanem bekukucskálhatnak a fátyol mögé, és közelről megleshetnek valami olyasmit, amit egyébként nem igazán ismernek: hogyan élnek a keresztyének egymással és Istennel közösségben. Nem kis segítség, ha már elõtte végiggondolták, és nem minden egyes nap, felkelés után dönti el a társaság, hogy mit is csináljon aznap.
Bibliatanulmányozás
Lásd a bibliatanulmányozásról szóló VI: fejezetet.
Közös sport
Ez önmagában nem egy direkt evangélizációs módszer, és valószínűleg el is riasztaná a nem hívõ résztvevõket, ha a kosármeccset imával kezdenénk. Viszont ismeretségek születhetnek, és ha a sportolást olykor sikerül összekötni más programokkal is (közös sörözés, sütizés a sport után), akkor talán még barátságok is.
"Jótékonykodás"
Szokták mondogatni, hogy "úgy élj, hogy megkérdezzenek". Ezzel csak az a probléma, hogy nem igazán szokták az embertől megkérdezni, hogy „áruld el a titkod, miért vagy te olyan jó”. Ilyen alkalom maximum egy-kétszer adódik az életben. De nem is azért kell "jónak" lenni, mert ezzel embereket szerezhetünk, hanem mert egyszerűen jónak lenni jó, és ez illik Isten népéhez. Másrészt viszont a szokatlan figyelmesség, amit egy kis csoport a nagyobb közösség felé gyakorol (pl. szörposztás az indexfelvételnél, beiratkozásnál kígyózó hosszú sorokban álló egyetemistáknak; beiratkozásnál elsősök segítése; csomaghordó szolgálat a kollégiumi beköltözésnél; stb.), tényleg felhívhatja a figyelmet, és elhangozhatnak olyan kérdések, amik alkalmat teremthetnek az ismerkedésre.
