Hogyan?
Forrás: Mekdsz Ötlettár (www.mekdsz.hu/otlettar)
4. sor: | 4. sor: | ||
[[Kép:worship.jpg|right|330px]] | [[Kép:worship.jpg|right|330px]] | ||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
<font color="green">'''Dicsőítés és dicsőítésvezetés a diákkörben''' </font> | <font color="green">'''Dicsőítés és dicsőítésvezetés a diákkörben''' </font> |
2007. szeptember 22., 14:44 változat
Itt vagy most: Diákkörös alkalmak rovat >>> Dicsőítés
Alpontok: Kezdőlap | Dicsőítés = életstílus | Hogyan? | Dalok, szövegek, akkordok
Dicsőítés és dicsőítésvezetés a diákkörben
Hamarosan itt dicsőítésvezetők személyes beszámolóit, ötleteit olvashatod!
A kreatív dicsőítés
Azért kreatív, mert a 150. zsoltár alapvetően determinálja keresztény gondolkodásunkat (l. Biblia), és dicsőítés alatt a hangszeres vagy anélküli éneklést értjük. Hogy miért gondolhatunk mégis bővítésre, és hogy hogyan alkalmazhatjuk a diákkörökben mindezt, erről szól ez a cikk.
Mielőtt bárkinek görcsbe rándulna a gyomra egy-egy dicsőítő alkalom megszervezésétől, vagy akár csak az alkalom eleji énekléstől, üljetek le páran, és készítsetek egy listát a "hozzávalókból"!
Mivel rendelkeztek? Ha vannak jó hangú embereitek, gitárosotok, látszólag előnyben vagytok, azonban talán érdemes elgondolkozni, hogy a dicsőítés nem hagyja-e hidegen a társaság azon részét, amely se gitározni, se énekelni nem tud.
A dicsőítés nem egy programpont, hanem neked személyesen szóló kérdés: hogyan tudod és szeretnéd kifejezni hódolatodat Istennek a közösség részeként? Tehát mindenkire figyeljetek a lista készítésekor.
A gitáron kívül rengeteg hangszer van, ami színesítheti, vagy akár pótolhatja a megszokott zenei hátteret: furulya, szájharmonika, cselló, vagy egyszerűen ritmusérzék a dobok különböző fajtáihoz, illetve a csörgetni való, üthető tárgyakhoz. Kérdezzétek ki jól az embereket, "ki miben tudós". Ha az énekhanggal gondjaitok vannak, énekelhettek felvett gyűjtemények segítségével. Vagy imádkozhattok komolyzene hallgatása közben. Valakinek a zenehallgatás többet jelent, mint az éneklés.
Ezek után már nyilvánvaló, hogy a többi művészeti ág is hasonló távlatokat ígér: képek, színek kivetítésével, kiállítás összeállításával egy-egy alkalomra azoknak nyújthattok segítséget (és feladatot), akiknek a vizualitás többet jelent a verbális kifejezésnél. Higgyétek el, óriási élmény lesz nekik megtapasztalni, hogy ők is dicsőíthetik Istent a tőle kapott ajándékukkal. Mindezt kiegészíthetik irodalmárok, akik közül valaki szívesen keres majd idézeteket, és lesz, aki arra kapott ajándékot, hogy felolvassa azokat akár zenei aláfestés mellett.
Ha kész a listátok, látni fogjátok az erőviszonyokat: mire kell nagyobb hangsúlyt helyezni, miben szorultok segítségre. Ezek után már "csak" szerkesztői munka következik, amire megint csak vannak alkalmas emberek: figyelni kell a dalok hangulatát, tartalmát, ahogy egymás után következnek, és ugyanígy a hozzájuk kapcsolódó műalkotásokat.
A dicsőítés fontos része Istennel való kapcsolatunknak. Teológiai fejtegetésekbe most nem bocsátkozom, de talán érdemes átgondolni a Biblia és a szakirodalom segítségével, mit is jelent pontosan ez a nagyon megszokott forma. Természetesen nem biztos, hogy lesz időtök minden alkalomra profin megszervezni mindent. De egy-egy részlettel, pici bővítéssel is tovább léptetek, az igazán nagy ívű alkotások pedig maradhatnak a hosszabb, kifejezetten dicsőítő alkalmakra. A fontos, hogy ismerjétek magatokat, legyetek így is egy test tagjai, ne akarjon mindenki kéz vagy láb lenni, és tartsátok edzésben a többi testrészt is! Minden tag a maga helyén dicséri az Urat.
Így legyen. Ámen.
Véghné Vastagh Noémi (Hírmondó, 2004. március)