Az újak, érdeklődők befogadása

Forrás: Mekdsz Ötlettár (www.mekdsz.hu/otlettar)

ÜDV NÉKED!

Nem is olyan könnyű egy diákkörbe beilleszkedni. Sőt, az sem egyszerű, hogy a tagok nyitottak legyenek az új emberek befogadására, megismerésére. Ebben szertnénk ezzel az alrovattal nektek egy kis segítséget nyújtani.

1. eset: kis létszámú diákkör (1-10 fő)

A tagok közötti viszony a kisebb diákkörökben általában elég szoros. Mély, meghitt beszélgetéseket szoktak folytatni, sokszor a szokásos diákköri alkalmakon kívüli időből is szánnak egymásra (pl. közös ebéd, vacsi, kirándulás, séta, ima). Az ilyen szeretettel és intimitással "terhes" légkör a külvilág számára egyszerre lehet vonzó és ijesztő. Vonzó, mert mindenki vágyik a lelke mélyén egy olyan közösségre, ahol valóban elfogadják, ahol őszintén önmaga lehet. És ijesztő, mert ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az intimitás elköteleződést is jelent, a mai világ pedig nem arra szocializál minket, hogy feladjuk a "szabadságunkat" a kétes értékű és minőségű szeretet kedvéért. Ez a kettősség minden érdeklődőben feszülhet, ezért nagy körültekintéssel integráljuk őt a diákkörbe!

Első lépés: Amikor valaki először jön, ne támadjuk le rögtön intim kérdésekkel! Ne várjuk el, hogy ugyanolyan könnyedséggel viselkedjen mint egy régi diákkörös! Legyünk hozzá kedvesek, érdeklődőek, hagyjuk, hogy ő beszéljen először magáról! Kérdezzünk rá, hol hallott a diákkörről, miért jött el! Röviden (!!!) mutassuk be neki a MEKDSZ-t, a diákkörünket! Ehhez segítséget találtok a MEKDSZ-kézikönyvben: Mekdsz kézikönyv vagy a Mekdsz honlapján: [1] Amikor már körbeülünk, mindenki mutatkozzon be (elég a keresztnév is, hogy ne legyen megterhelő megjegyezni), hogy a beszélgetés során ne legyen zavarban, hogy nem tudja megszólítani az embereket! Ha több új érdeklődő van, akkor játszhattok ismerkedős játékot is: Programötletek Ami nagyon fontos: NE hagyjuk magára, foglalkozzunk vele, ne zárjuk ki a beszélgetésből, és főleg: ne éreztessük vele, hogy ő itt idegen volna! Ha újak vannak az alkalmon, akkor ne foglalkozzunk diákkör-szervezési vagy adminisztratív kérdésekkel! További info a kifejezetten elsős alkalmakról: Elsős alkalmak

Második lépés: Ha valaki már 2-3 alkalommal volt diákkörön, a vezető megkérheti, hogy vállaljon valamilyen feladatot a diákkörben! Ez növeli az elköteleződését, ugyanakkor éreztetitek vele, hogy ti teljes jogú tagnak tekintitek, akire a diákkörnek szüksége van, és akire számítotok. Elsőre ne terheljétek meg nagyon, válasszatok ki egy apróbb (de jelentős) feladatot, vagy kérjétek meg, hogy csatlakozzon egy már létező csapathoz (dicsőítő, plakátoló, kajakészítő), vagy csatlakozzon egy konkrét, egyszeri alkalom szervezői csapatához! Ha látszik, hogy nincs kedve hozzá, nem szívesen vállalná, semmiképpen ne erőltessétek! A diákkörös feladatok listájához kattints ide: Feladat-lista! A másik dolog, amire megkérhetitek, hogy hadd írjátok fel a diákköri e-mailes levelezőlistára! Biztassátok, hogy ő is írjon rá! Ha még nincs levelezőlistátok, Gyura Gábor Mekdsz-munkatárs szívesen segít nektek ebben! Hívjátok az irodát!

Harmadik lépés: A teljes integráció akkor valósulhat meg, ha az illetőnek a diákkörben már személyesebb jellegű kapcsolatai is kialakultak, megvan a feladata, helye, szerepe. Nagyon fontos, hogy az illető tudja, hogy miért jár diákkörbe! Közösség, épülés, ima, dicsőítés, egyszerűen jól érzi magát? Talán segítheti a mélyebb beilleszkedést, ha 2-3 hónap eltelte után a vezető személyesen (négyszemközt) beszélget vele, kedvesen érdeklődve, milyen tervei vannak a jövőben, ezekben szerepel-e a diákkör és ha igen, milyen formában? Vállalna-e szívesen valamilyen tisztséget, és ha igen, melyik lenne az? Ez a puhatolózás legyen személyes, szigorúan négyszemközti és még véletlenül se legyen a hangneme számonkérő vagy bármit erőltető! Tehát ne egy kérdőívet töltessetek ki vele, de ne is támadjátok le az alkalmon azzal, hogy "most már lassan ideje lenne valamilyen komolyabb feladatot vállalnod!", vagy "a jövőben gyakrabban járhatnál alkalomra!"

Negyedik lépés (amely tulajdonképpen nulladik): Imádkozzatok az új emberekért, már akkor, amikor még el sem kezdtek járni. Amikor már érdeklődnek, ezek az imák váljanak egyre személyesebbé, esetleg finoman rá is kérdezhettek, van-e valamilyen személyes gondja vagy öröme, amiért aztán a közös imában együtt is imádkozhattok! Ez azért lehet fontos, mert sokakat feszélyezhet, hogy az imaközösségben hangosan megszólaljanak, de erőt adhat a tudat, hogy mások az én problémámat annyira a szívükön viselik, hogy Isten előtt is "szóvá teszik" azt. Ha viszont nem akar mondani semmit, ne erőltessétek! Ja, és szerintem nem túl jó, ha elkezdtek hangosan egymás után az új ember "megtéréséért" imádkozni. Több mint valószínű, hogy ezt nem a jóindulat, hanem a támadás jeleként fogja értékelni. Ami még fontosabb, hogy a belső szobátokban is imádkozzatok az újakért, így ti magatok is több felelősséget, elköteleződést fogtok érezni irántuk, hiszen személyes "imaüggyé" válnak a velük kapcsolatos dolgok!