Hogyan?

Forrás: Mekdsz Ötlettár (www.mekdsz.hu/otlettar)

Hogyan? | Dalok, szövegek, akkordok | Tippek és tipikus hibák

Miért is dicsőítjük Istent?

mert Isten igéje erre biztat (Zsolt. 150.) mert Isten szereti a dicsőítést mert az Úr méltó rá (Jel. 4,11.) mert a dicsőítésben erő van mert jó dolog dicsérni az Urat (Zsolt. 92,2.) mert erre lettünk teremtve Mit jelent a dicsőítés?

Azt, hogy Istent magasztaljuk, imádjuk, dicsérjük:

önmagáért, a tulajdonságai miatt (Ő a Megváltó, a Vigasztaló, Pártfogó, hatalmas, irgalmas és szerető Isten) és mindazért, amit értünk tett és tesz (Jézus által szabadok vagyunk, áldásokat é spróbákat kapunk...). Isten azért teremtette az embert, hogy közösségben legyen vele, hogy rááraszthassa szeretetét. Az Istennel való közösség pont a dicsőítés során lesz érzékelhető, mert ilyenkor Isten jelenlétébe lépünk: találkozik Isten Szent Szelleme az ember szellemvéel, a bűntelen a bűnössel, a végtelen a végessel. Megtapasztaljuk Isten szeretetét és átformáló erejét.

A dicsőítés mint életstílus

Nemcsak a diákkörben, istentiszteleten vagy keresztény közösségekben dicsérhetjük Istent, és nem is kell ehhez feltétlenül zene (bár tény, hogy dicsőítés alatt leggyakrabban keresztény dalok éneklését értjük). A Biblia azt írja, hogy bárhol és bármikor dicsőíthetjük Istent:

örömeinkben (Jak. 5,13.) nehézségeinkben (Zsolt. 43.) mindenkor (Zsolt. 71,6.) belső szobánkban, a fekvőhelyünkön (Zsolt. 149,5.) gyülekezetben (Zsolt 22,23.) az egész világon (Zsolt. 96,3.) Fontos a helyes hozzáállás! Talán nincs mindig motivációnk arra, hogy Istent dicsőítsük, de ne engedjük, hogy ez a kedélyállapotunktól függjön, ill. nem Istentől kell várnunk a kedvet ehhez - ne Tőle várjuk el, hogy "rávegyen" minket a dicsőítésre, ez a mi elhatározásunkon múlik. Jó, ha minden reggel dicsőítjük az Urat, mert ez megadja az alaphangot a nap további részéhez. Váljon életformánkká Isten dicsőítése!

Dicsőítés és dicsőítésvezetés a diákkörben

Hamarosan itt dicsőítésvezetők személyes beszámolóit, ötleteit olvashatod!

A kreatív dicsőítés

Azért kreatív, mert a 150. zsoltár alapvetően determinálja keresztény gondolkodásunkat (l. Biblia), és dicsőítés alatt a hangszeres vagy anélküli éneklést értjük. Hogy miért gondolhatunk mégis bővítésre, és hogy hogyan alkalmazhatjuk a diákkörökben mindezt, erről szól ez a cikk.

Mielőtt bárkinek görcsbe rándulna a gyomra egy-egy dicsőítő alkalom megszervezésétől, vagy akár csak az alkalom eleji énekléstől, üljetek le páran, és készítsetek egy listát a "hozzávalókból". Mivel rendelkeztek? Ha vannak jó hangú embereitek, gitárosotok, látszólag előnyben vagytok, azonban talán érdemes elgondolkozni, hogy a dicsőítés nem hagyja-e hidegen a társaság azon részét, amely se gitározni, se énekelni nem tud. A dicsőítés nem egy programpont, hanem neked személyesen szóló kérdés: hogyan tudod és szeretnéd kifejezni hódolatodat Istennek a közösség részeként. Tehát mindenkire figyeljetek a lista készítésekor. A gitáron kívül rengeteg hangszer van, ami színesítheti, vagy akár pótolhatja a megszokott zenei hátteret: furulya, szájharmonika, cselló, vagy egyszerűen ritmusérzék a dobok különböző fajtáihoz, illetve a csörgetni való, üthető tárgyakhoz. Kérdezzétek ki jól az embereket, "ki miben tudós". Ha az énekhanggal gondjaitok vannak, énekelhettek felvett gyűjtemények segítségével. Vagy imádkozhattok komolyzene hallgatása közben. Valakinek a zenehallgatás többet jelent, mint az éneklés.

Ezek után már nyilvánvaló, hogy a többi művészeti ág is hasonló távlatokat ígér: képek, színek kivetítésével, kiállítás összeállításával egy-egy alkalomra azoknak nyújthattok segítséget (és feladatot), akiknek a vizualitás többet jelent a verbális kifejezésnél. Higgyétek el, óriási élmény lesz nekik megtapasztalni, hogy ők is dicsőíthetik Istent a tőle kapott ajándékukkal. Mindezt kiegészíthetik irodalmárok, akik közül valaki szívesen keres majd idézeteket, és lesz, aki arra kapott ajándékot, hogy felolvassa azokat akár zenei aláfestés mellett.

Ha kész a listátok, látni fogjátok az erőviszonyokat: mire kell nagyobb hangsúlyt helyezni, miben szorultok segítségre. Ezek után már "csak" szerkesztői munka következik, amire megint csak vannak alkalmas emberek: figyelni kell a dalok hangulatát, tartalmát, ahogy egymás után következnek, és ugyanígy a hozzájuk kapcsolódó műalkotásokat.

A dicsőítés fontos része Istennel való kapcsolatunknak. Teológiai fejtegetésekbe most nem bocsátkozom, de talán érdemes átgondolni Biblia és szakirodalom segítségével, mit is jelent pontosan ez a nagyon megszokott forma. Természetesen nem biztos, hogy lesz időtök minden alkalomra profin megszervezni mindent. De egy-egy részlettel, pici bővítéssel is tovább léptetek, az igazán nagy ívű alkotások pedig maradhatnak a hosszabb, kifejezetten dicsőítő alkalmakra. A fontos, hogy ismerjétek magatokat, legyetek így is egy test tagjai, ne akarjon mindenki kéz vagy láb lenni, és tartsátok edzésben a többi testrészt is! Minden tag a maga helyén dicséri az Urat.

Így legyen. Ámen.

Véghné Vastagh Noémi (Hírmondó, 2004. március)

.

.

.