Lectio Divina

Forrás: Mekdsz Ötlettár (www.mekdsz.hu/otlettar)

Alpontok: Bibliodrámácska | Lectio Divina | Induktív bibliatanulmányozás | Képodráma

Lectio Divina

Az Ige hallgatása élő találkozássá lehet ebben az ősi és mindmáig érvényes gyakorlatban, melynek segítségével megtalálhatjuk a bibliai szövegben azt az eleven szót, amely cselekvésre szólít, irányt jelöl és életet alakít. Egy rövid időre nem cselekszünk, hogy a figyelemből befogadás, a befogadásból valódi cselekedet származzon.

Gyakorlat: Lényege, hogy egy kiválasztott bibliai részt nagyon lassan, többször egymás után olvasunk végig, engedve, hogy szinte mi is a szöveg részesei legyünk, imádságunkká váljon. (kiválaszthatunk valakit, hogy fennhangon ő olvassa fel az igerészt). Ezt követően elgondolkozunk azon, hogy fennállhat-e valamilyen kapcsolat a szöveg és saját életünk között. A kapcsolat lehet akár egy-egy szó, gondolat vagy érzés is, ami megérint. Közben természetesen újra meg újra visszatérhetünk a szöveghez. Ez a lassú mozgás a szövegtől az imádságig és vissza, egyfajta ritmussá alakul, ami Istenre figyelést és különleges kommunikációt eredményez. S ahogy Illés próféta is a fenti idézetben, mi is Isten jelenlétébe kerülünk: Krisztusban élünk, Isten lelke által „láthatjuk" az Atyát, anélkül, hogy valóságban látnánk. Ismerhetjük anélkül, hogy a valóságban ismernénk. Hallhatjuk Őt szavak nélkül: egy halk, szelíd hangra figyelve a lelkünk mélyéről. S ez az ami nem megy hit nélkül, mert a hit az a kapocs, ami egyesít bennünket az Atyával.