Kézikönyv első fejezet
Forrás: Mekdsz Ötlettár (www.mekdsz.hu/otlettar)
I. A MEKDSZ KIALAKULÁSA ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATAI
1. A diákmisszió célja és értelme
A 20. század elején is általános volt az, hogy sokan otthonuktól távol tanultak, s ez azt jelentette, hogy nemcsak családjuktól, de gyülekezetüktől is messze kerültek. Mivel hiányzott nekik a keresztyén közösség, arra gondoltak, hogy bibliaköröket alapítanak egyetemükön, főiskolájukon, ahol hívő társaikkal közösen tanulmányozhatják a Bibliát. Emellett fontosnak tartották az evangélizációt is, azaz csoporttársaik elérését. Eme célkitűzésekkel alakultak meg a diákkörök, s később a diákszövetség is.
A diákok számára a felsőoktatásban eltöltött időszak a formálódást, önállósodást jelenti. A legtöbb ember ebben az időszakban még keresi a választ az élet nagy kérdéseire: Ki vagyok? Miért élek? Majd a begyűjtött válaszlehetőségekből megalkotja saját világnézetét. Nagy lehetőség és felelősség az, hogy a jövő értelmiségének a kezébe adhatjuk az Evangéliumot, a Választ.
A diákmisszió (= egyetemisták, főiskolások között végzett misszió) létjogosultságát támasztja alá az, hogy:
- a keresztény diákok ott vannak a felsőoktatási intézményekben, és felelősek csoporttársaikért; - a diákság nagy része nem jár templomba, így nincs lehetősége arra, hogy megismerje Jézust; - a legtöbb gyülekezetnek és gyülekezetvezetőnek nem jut még erre a missziós területre is érdemben ideje.
A MEKDSZ a gyülekezet „meghosszabbított” avagy „kinyújtott karja” szeretne lenni: a diákévek idejére „kölcsönveszi” a diákokat a gyülekezetekből, bátorítja őket küldetésük elvégzésére, akik már a diákévek alatt is, de főképpen azok végetértével gyülekezeteikben kamatoztathatják a diákmunkában tanultakat. A felekezetközi diákszövetségben felnövekvő diákok nyitott, más felekezetűekkel együttműködni képes, kiscsoport-vezetésben, bibliatanulmányozásban jártas tagjaivá válhatnak gyülekezeteiknek.
2. A MEKDSZ története
A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség 1989 óta létezik hivatalosan, de az 1904-től 1949-ig működő MEKDSZ jogfolytonos utódjának tekinti magát. Lássuk, hogyan alakult hát a MEKDSZ múlt századi története:
(itt egy időszalag lenne)
A kezdet
„Magyarország igen reményteljes terület. A lakosságnak legalább egyötöd része protestáns. A hétezer diák között — akik 3 egyetem és 12 kollégium (főiskola) hallgatói — nincs még evangéliumi keresztyén szervezkedés. Nagyon biztató azonban, hogy Magyarországon működik a Keresztyén Ifjúsági Egyesület, és ennek szép munkája folyik a diákok között. Az egyesület tagjainak körülbelül öthatod része diák, s így gyakorlatilag szinte diákegyesületnek számít. A munka vezetője egy fiatal tanárember (Szabó Aladár — a 20. századi bel- és külmisszió ösztönzője), akivel beszélgettünk, hogy milyen módszerekkel lehetne ezt továbbvinni. Az illető pedig megígérte, hogy állandóan tudósít minket a Budapesten folyó munkáról.”
Így nyilatkozott John R. Mott a 19. század végén, aki a Keresztyén Diákok Világszövetsége (World's Student Christian Federation - WSCF) megbízásából látogatott hazánkba. Az 1900-ban, Londonban tartott világszövetségi közgyűlésen már magyarok is jelen voltak. Ezen az alkalmon kérték a világszövetség támogatását, segítségét a magyar mozgalomhoz.
1904. március 15-én Henrik Oldham Budapestre jött, hogy a magyar diákokkal egy leendő diákszövetségről beszélgessen. Mintegy 1000 diák előtt tartott előadást a régi Műegyetemen, melynek témája az angol diákélet volt.
1904 őszén Maclean, indiai misszionárius (WSCF) tett látogatást hazánk összes protestáns főiskoláján. Ő már határozott felhívással fordult a diákok felé, hogy alapítsanak nemzeti szövetséget. 1904. október 23-án Szilassy Aladár (a Budapesti Református Ifjúsági Egyesület — BRIE — elnöke) vezetése alatt a Budapesti Református Főgimnázium termében megalapították a MEKDSZ-t (Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség), a BRIE diák-albizottságának utódját. A gyűlésen megjelentek Debrecen, Pápa, Sopron, Eperjes és Nagykőrös képviselői is. Ideiglenes elnöknek Balogh Ferencet (ref. lelkész), titkárnak Forgács Gyulát (ref. lelkész) nevezték ki. A különböző budapesti evangéliumi csoportokban fellángoló ellentétek hátráltatták a MEKDSZ fejlődését, egészen 1907-ig, amikor Visegrádon megrendezték az első konferenciát, melyen tizen vettek részt. Ez a konferencia nagyon fontos volt a MEKDSZ életében, mivel kimondták, hogy a munkát elölről kezdik, és arra helyezik a hangsúlyt, hogy a diákokat egyenként nyerjék meg Krisztusnak. Akkorra már több egyetemi városban működtek bibliatanulmányozó csoportok, pl. Budapesten, Debrecenben, Sopronban, Pápán, Eperjesen, Nagykőrösön. 1908-ban, Balatonalmádiban a második konferencián már 60 fő vett részt. John Mott (USA) 1909-es magyarországi látogatása nagy hatással volt a mozgalomra. Végiglátogatta a vidéki főiskolákat, járt Sopronban, Sárospatakon és Kolozsvárott. Hívására több mint 40 vidéki ment el Budapestre, hogy részt vegyen a kétnapos vezetőképző-tanfolyamon.
Ez idő alatt értették meg a diákok, hogy itt nem felekezeti érdekekről, nem külföldi túlzásokról, hanem valóban az Evangéliumról van szó. Ezt mutatja az is, hogy ettől fogva katolikusok is jártak a diákkörökbe. A magyar diákok egy utazótitkári állást szerveztek, az állás fenntartásához szükséges pénz felét felajánlásokkal biztosították. Az első utazótitkár ifj. Victor János budapesti teológus, későbbi elnök lett.
A magyar mozgalom vezetői elfogadták a Világszövetség céljait:
• diákokat Krisztushoz vezetni,
• elmélyíteni a diákok lelki életét,
• munkára toborozni diákokat, hogy Krisztus országa kiterjedjen az egész világra.
„Victor János mindenütt meghirdeti: »Keresztyén diákmozgalom vagyunk, mely teljes erejével küzd Jézus Krisztus szolgálatában. Az ő ügyét szolgáljuk, nem egyes felekezetekét. Egyetemes küldetésünk van, tehát minden diákhoz szólunk. Szavunk nem frázis, tényekről beszélünk, amelyek életet átalakító hatásúak.« Rövid idő alatt egymás után alakulnak meg a fővárosi és vidéki bibliakörök, melyekben hat-tíz, a diákmisszió iránt elkötelezett diák közösen keresi Isten igéjének értelmét és személyre ható jelentőségét. Pesten négy kör indul harminc taggal, Pápán húszan öt csoportban, Debrecenben teológusok és jogászok együtt négy kört alapítanak, Sopronban szintén, Sárospatakon pedig Márk evangéliumát tanulmányozzák nem várt nagy számban.” (Deme László: Visszatekintés a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség útjára) 1909 szeptemberében indult útjára a Diákszövetség lapja, a „Diákvilág”, ami az első világháború alatt, „Háborús diákvilág” néven, a frontokon harcoló katonák, besorozott diákok erőforrása volt. Információkat, bizonyságtételeket, igei táplálékot nyújtott. A szabadságon lévő katonák a MEKDSZ által fenntartott helyiségben pihenhettek, beszélgethettek egymással és az itthon maradottakkal.
A másik jelentős diáklap, „Az Erő”, országos jelentőségű középiskolás diáklap lett. (Weöres Sándor első öt verse is itt jelent meg. )
1910-ben elfogadásra került az alapszabály.
1911-ben megalakult a Keresztyén Végzett Diákok Országos Köre (KVOK). Ide azok csatlakoztak, akik ígéretük és hitük szerint életük végéig hűséges támogatói lesznek a diákevangélizációnak. Elnök: dr. Endrődy Jenő, titkár: Victor János.
1919-ben a Tanácsköztársaság alatt meggyengült a diákszövetség. Ezért 1920-ban a balatonendrédi konferencia résztvevői önvizsgálatot tartottak és megállapították, hogy a MEKDSZ elsődleges célja a diákok diákok által való evangélizálása és a keresztyén közösségek erősítése, nem pedig a szociális munka, az irodalmi tevékenység, az adminisztráció. Kimondták, hogy a költségeket a tagok és szimpatizánsok, barátok köréből kell előteremteni.
Ez a szemléletváltás Isten kegyelméből gyümölcsöt hozott a diákszövetség számára. Az amerikai szervezet anyagi támogatásával megvásárolták az Edison palotát, mely Diákok Háza néven 110 vidéki diák számára nyújtott otthont. A Tahi tábor pedig adományként került a diákszövetség tulajdonába — 1922-től ez lett a nyári táborok színhelye.
1922-ben a MEKDSZ-t felvették a Világszövetségbe (InterVarsity Fellowship).
1926-ban új névvel is megpróbálták kifejezésre juttatni, hogy a diákszövetség megújult céljaiban (a II. világháború utánig ezt a nevet használták): Magyar Diákok Pro Christo Szövetsége. Céljuk: a diákokat a tanintézményekben folyó kiscsoportos bibliakörökben való részvételre, bibliatanulmányozásra buzdítani, ill. arra, hogy diáktársaikat elérjék Krisztus örömhírével.
1937-ben Budapesten került megrendezésre a Világszövetség nemzetközi konferenciája. 105 magyar és 60 külföldi diák vett rajta részt. Az egyik előadó Olef Hallesby (a Személyiségtípusok, Imádság, Hogyan lettem hívő keresztyén c. könyvek szerzője) volt.
1945-ben középiskolás tábort szerveztek Tahiban. A szavazás eredményeképpen Karácsony Sándor lett a diákszövetség elnöke, Kontra György pedig a titkára.
1948-ban lehetetlenné vált a MEKDSZ létezése; elvették a Diákok Házát, a tahi tábort, a lapok sem jelenhettek meg.
1949-ben a politikai helyzet miatt a diákszövetség kimondta önmaga feloszlását. A sok ezer diák életében kitörölhetetlen nyomot hagyott az, amit a MEKDSZ-en keresztül kaptak, a szolgálat, amelynek tevékeny részesei lehettek. Nem egy „diákszövetséges" a magyarországi protestáns egyházak, sőt, az egész magyar társadalom életében meghatározó szerepet játszó értelmiségivé, teológussá, vezetővé vált. Megőrizték az értékeket, és továbbra is összegyűltek Budapesten, Debrecenben és Szegeden.
Két szenior tag így vall erről:
„Hogy mit kaptam a MEKDSZ-től? Erre egy szóval felelhetek: szeretetet. Szeretetet az addig elhagyott kötelességteljesítéshez, szeretetet a Róma 8: 28-ban, mellyel a harctérre engedtek, szeretetet a kínai Diákszövetség tagjai között. A MEKDSZ-ben kaptam az Úrtól a feleségemet, sok barátomat. Ott kaptam szeretetteljes hűséget evangélikus hitemhez, s a Krisztusban való együvé tartozás érzését más felekezetű embertársaimhoz.”
„A diákszövetség bibliatanulmányozó óráin, konferenciáin ismertem fel Isten igéjének fölséges gazdagságát, mely életemnek irányt adott és az élet nagy kérdéseire a feleletet megadta. — A diákszövetség munkája nyomán nyertem állandó, őszinte, hűséges barátokat."
1949-ben a nemzetközi diákszövetség életében is változások álltak be: több ország kivált, mert nem értettek egyet az időközben elliberalizálódott szervezet működésével, s megalapították az IFES-t (International Fellowship of Evangelical Students = Nemzetközi Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség).
Az „underground" időszak
Az 1970-es években elküldték Chris Davies-t (GB), hogy nézze meg, vannak-e keresztyén diákok Magyarország főiskoláin. Így kezdődik az új, „underground” MEKDSZ története: titkos, névnapi/szülinapi fedőnévvel szervezett bibliatanulmányozásokkal, összejövetelekkel. Nyáron eldugott helyekre mentek táborozni. Előfordult, hogy nemzetközi konferenciáról visszatérve a határnál elkobozták a gépelt anyagokat a diákoktól.
1978-ban Kovács Zoltán megszervezett egy diáktábort, melyen 15 fő vett részt. Ahogy változtak az idők, egyre növekedett a létszám a nyári táborokban, kevesebb elővigyázatosság is elegendő volt már a havonkénti találkozókkor. Majd ugyanezek már „hivatalos” gyülekezeti helyiségekben, egyházi konferencia-központokban folytak, a reggeli imaórák pedig az egyetemi tantermekben. Az évek során növekedett a nyári táborok létszáma és egyre nehezebben találtak olyan helyet, ahol nyugodtan, a felfedezés veszélye nélkül összejöhettek. Isten azonban gondoskodott:
1986. január 2-án a Szabad Egyházak Tanácsának (SZET) főtitkára meghívta egy beszélgetésre Herjeczki Kornélt, a Diák Bibliakör egyik akkori vezetőjét. A beszélgetés során több szolgálati területet is említett Kornélnak, melyekkel kapcsolatban rá gondoltak. Ezekre ekkor ő nemet mondott. A beszélgetés hátralevő részéről a következőket írja naplójában:
„A légkör olyan volt, hogy el kezdtem mondani azt, amivel én foglalkozom, és ami indokolja eddigi negatív válaszaimat. Azzal kezdtem, hogy '80-ban láttam bele az angol egyetemek keresztyén diákközösségeibe. Vittem erről dokumentációt is. Erre az volt a válasz: »Kornél, azt jól tudja, hogy nálunk ilyet nem lehet csinálni a KISZ mellé«. De azért folytattam, s előkerültek a Pro Christo-levelek, újságok, az IFES budapesti konferencia [anyagai] stb. Erre összecsapta a kezét Olivér testvér, és ezt mondta: »Miért nem ezzel kezdte... csináljunk Tahiban konferenciát stb...« Még nekem kellett fékeznem. Végül úgy váltunk el, ha én segítek, akkor ők is megpróbálnak. De még gondolkozzunk.”
Sok emberrel beszélt Kornél, mert féltek, hogy fel kell adni függetlenségüket. Végül is a Diák Bibliakör Isten ajándékaként megmaradt önállónak, és megkapta a tahi baptista tábor használatának lehetőségét, ami az első lépést jelentette a hivatalossá válás útján. Az 1986-os nyári táborban már 150-en vettek részt, kétszer annyian, mint az azt megelőzőben. Isten előkészítette az utat a nagyobb nyilvánosság felé.
Már 1989 előtt nyilvánvalóvá vált a MEKDSZ-ben, hogy ha az egyre növekvő munkát szeretnék ellátni, valakinek teljes idejét oda kell szentelnie a diákmissziónak. Így lett 1988 februárjától Bernhardt Dóra — először félállásban, később teljes időben — a diákszövetség első munkatársa.
Az újrakezdés
1989-ben hivatalosan is újraalakult a MEKDSZ. A célok ugyanazok, mint az azonos nevű elődé: evangélizáció, hitmélyítés/bibliatanulmányozás, világmisszió. Az elnök Herjeczki Kornél, a titkár Bernhardt Dóra lett. Két, később három utazótitkárral bővült a munkatársi gárda.
1990-ben a MEKDSZ az ILA-val (International Literature Associates) együtt megalapította a HARMAT Kiadói Alapítványt, melynek célja igényes keresztyén irodalom kiadása és terjesztése.
1992-ben végre saját irodát kapott a MEKDSZ.
1993-97 között jelent meg a MEKDSZ alap c. folyóirat, mely az evangéliumi értelmiséget célozta meg.
1995-ben dr. Bukovszky Ákos lett az elnök, a titkár pedig Froukje de Hoop (NL).
1998-ban elindult a Szilász-program, mely az utazótitkárok munkáját hivatott megkönnyíteni önkéntes szeniorok segítségével.
2002-ben már 6 teljes idejű munkatársa van a MEKDSZ-nek: a titkár, a főmunkatárs, a 3 utazótitkár (Győrött, Budapesten és Debrecenben) — ebből egy polgári szolgálatos —, illetve a kommunikációs munkatárs. A februári közgyűlés Schwáb Zoltán-t választotta a MEKDSZ titkárává. A diákkörök száma 30-35, nagyságuk változó, 3-tól 40 diákig. A MEKDSZ elérte azt a kitűzött célt, hogy kizárólag belföldi adományokból tartsa fenn magát.
Jövő: Magyarország felsőoktatási intézményei közül még kb. 60-ban nincs kapcsolatunk keresztyén diákokkal...
3. Nemzetközi kapcsolatok: Az IFES (International Fellowship of Evangelical Students)
(ide jó lenne beilleszteni valahova az IFES logóját)
„Amikor először hallottam az IFES-ről — úgy 23 éve — akkor olyan világot éltünk, amikor a »Fellowship« szó alatt az emberek a Varsói Szerződésre gondoltak, az »International« szó hallatán pedig egy hasonló nevű kórusmű dallama csendült fel bennünk. »Evangelical Student«-ek pedig nem sokan lézengtünk az egyetemen. Bár voltak, akik ezt megcáfolták volna, mondván, hogy »minden felekezetből vannak az egyetemen, így evangélikusok is«...
És mit gondol egy mai diák egy 143 országban tevékenykedő világszervezetről? Üvegfalú, légkondicionált irodák? A vezető managerek és CEO-k bőrüléses kocsijaikból laptopon irányítják a multinacionális egyesületet? Változó világban élünk, és a környezetünkben látottak, hallottak így meg tudják kötni képzeletünket.
Elárulok egy titkot. Most, hogy két éve az IFES vezetőségi tagja vagyok, megértettem, mi is az IFES. Az IFES Te vagy és én — meg a többiek. (A többiek nagyon sokan vannak.) Nekem eltartott egy darabig, amíg erre rájöttem. Örülnék, ha Nálad ez a folyamat hamarabb lezajlana...”
(dr. Herjeczki Kornél, HÍRMONDÓ, 2001. december)
Mi vagyunk a MEKDSZ — szoktuk mondani, de az IFES is mi vagyunk! Nem egy központról van itt szó, hanem emberekről, országokról, akik Isten kegyelméből élnek és munkálkodnak napról napra.
A nemzetközi diákszövetség gyökerei 1893-ra nyúlnak vissza.
A 19. sz. végétől létezett egy nemzetközi diákszövetség, a World's Student Christian Federation — Keresztyén Diákok Világszövetsége, amely 1895 augusztusában alakult meg, a svédországi Vadstena kastélyban. A szövetség szervezésének vezetésével John Mott-ot (USA) bízták meg. A szövetséget öt ország ifjúsági szervezete alapította:
- Amerikai Egyetemek Keresztyén Ifjúsági Egyesülete (InterVarsity)
- Brit Kollégiumok Keresztyén Szövetsége (UCCF)
- Német Keresztyén Diákegyesület (SMD)
- Skandináv Egyetemek Keresztyén Mozgalma
- Missziók Keresztyén Mozgalma
A szövetség az évek múlásával túl liberális lett. Meg kellett tanulni, hogy bármilyen szervezet megszűnhet, csődöt mondhat. Egyedül Isten tart meg, ezért a mozgalomnak szorosan az evangéliumhoz kell kötődnie. Egy ember, egy csoport hite, Istenhez, a Bibliához való hűsége nagy változást hozhat létre az egész országban.
1921-ben, Norvégiában kimondták, hogy újra a kereszt legyen a középpontban. Mivel ez az irányváltás sajnos nem következett be, 1947-ben 10 ország (Nagy-Britannia, USA, Kanada, Franciaország, Svájc, Norvégia, Hollandia, Ausztrália, Új-Zéland és Kína) kivált, és egy új szövetséget alapított, az IFES-t, a Nemzetközi Evangéliumi Keresztyén Diákszövetséget (International Fellowship of Evangelical Students).
IFES = International Fellowship of Evangelical Students
MEKDSZ = Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség
1989-re már 19 európai országban folyt diákmunka, és a rendszerváltást követő években sorra alakultak (újra vagy először) a diákszövetségek: 1998-ra már 43 európai diákszövetséggel álltak kapcsolatban.
2002-ben az IFES 143 tagországgal rendelkezik, mindez több mint 300000 diákot jelent. A munkát megkönnyítendő 10 régióra osztották fel a világot: Európa, volt Szovjetunió, angolul beszélő Afrika, franciául beszélő Afrika, Közép-Ázsia, Ázsia, USA + Kanada, Közép-Amerika, Latin-Amerika, Ausztrália + Óceánia, Karib-tengeri szigetek (l. térkép a függelékben).
Európát 3 nagy régióra osztották fel: Nyugat-Európa, Közép-Európa, Eurázsia. A közép-európai régiót pedig még két részre:
- Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Ausztria, Magyarország, Szlovénia, Horvátország (l. térkép a függelékben)
- Görögország, Ciprus, Jugoszlávia, Románia, Bulgária
A MEKDSZ 1991-ben lett az IFES hivatalos tagja. Ez felhatalmaz arra, hogy a négyévente megrendezésre kerülő Világközgyűlésen (World Assembly) szavazzunk.
1999-ben Herjeczki Kornélt beválasztották az IFES vezetőségébe (l. IFES felépítése).
(a keretben lévőket reklámszerűen kellene megjeleníteni)
„Changing students for life worldwide”
„Changing the world - one student at a time"
„Reaching students with the gospel does more than change their lives - it helps to change the world"
A. „International” és „Fellowship”
Az IFES nem egy birodalom (!), hanem nemzeti, felekezetközi, független diákszövetségek szövetsége. Bár elismeri, hogy bizonyos struktúrákra szükség van, az IFES mégis többet fektet emberekbe, mint épületekbe, projektekbe és programokba, és elismeri, hogy növekedése és eredményessége egyedül Istentől függ.
Minden IFES-tagország megegyezik a következő három fő célban:
• Evangélizáció: Jézus Krisztust mint Megváltót, Urat és Istent hirdetni minden ország diákjainak, és személyes hitre vezetni a diákokat Jézusban.
• Képzés: A diákok lelki növekedésének, tanítványként való életének elősegítése, és életre szóló elkötelezettség vállalására buzdítani őket a családban, az egyházban, ill. a társadalomban végzett szolgálatokban. A konferenciákat, képzéseket úgy szervezni, hogy a résztvevők életük minden részén tanuljanak (érzelmi, értelmi, kapcsolati, funkcionális stb. területen).
• Világmisszió: Bátorítani a diákokat, hogy vigyék el Jézus Krisztus jó hírét a Föld minden országába, valamint a társadalom és a kultúra minden területén legyenek sóvá és világossággá mint tanúságot tevő közösségek.
Az IFES mint nemzetközi szövetség nem szól bele az egyes nemzeti mozgalmak életébe, munkájába - ez minden országnak a saját felelőssége. Célja az, hogy minden tagország anyagilag önálló legyen, saját vezetőséggel, nemzeti munkatársakkal, saját kultúrájának megfelelő propagandával rendelkezzen. Az IFES szerepe inkább az, hogy serkentse a diákszövetségek együttműködését azáltal, hogy kiadványokat ad ki, nemzetközi konferenciákat és közös projekteket szervez, előadókat bocsát rendelkezésre, és így a különböző országok közötti tapasztalatcserét, egymás megismerését, az igazi keresztény egység és segítségnyújtás megélését mozdítja elő.
Együttműködés
• az „úttörésben”: az IFES munkásokat küld olyan országokba, ahol még vannak „nem elért” egyetemek.
• a képzésben különböző országok, ill. kontinensek közt: az IFES többféle nemzetközi konferenciákat szervez a diákoknak és a munkatársaknak. Sok MEKDSZ-es diák, munkatárs vett már részt a különböző konferenciákon. Ezeken, a jó igehirdetések mellett, mindig óriási élményt és bátorítást jelent látni, hogy milyen sok keresztény diák van Európában, a világon, és milyen hasonlóak az örömeink és nehézségeink!
• az imádságban: az IFES-nek több olyan kiadványa is van, amelyek a világ minden tájáról tartalmaznak beszámolókat, imatémákat, ötleteket a diákmunkával kapcsolatban, illetve egy-egy, a világ diákságát érintő problémával foglalkoznak (nacionalizmus, katasztrófák stb.):
- Special Report: színes magazin, mely negyedévente jelenik meg, és minden kontinensről bemutat egy-egy diákszövetséget, illetve beszámol az aktuális IFES eseményekről.
- Praise & Prayer — IFES Europe & Eurasia: szintén negyedévente megjelenő imalevél, mely minden európai és eurázsiai diákszövetség imakérését tartalmazza.
- Praise & Prayer — helping you pray for student witness- worldwide: kéthavonta megjelenő, rövid imalevél, melyben a világ bármely tájáról (egyszerre 4-5 országról) olvashatóak beszámolók.
Ezek a kiadványok megrendelhetők az IFES-től, vagy beszerezhetők a MEKDSZ-irodán keresztül, illetve letölthetők az Internetről (http://www.ifesworld.org). Évente egyszer pedig, az IFES-imahét keretében a világon mindenhol ugyanazon a napon vagy héten imádkoznak egymásért és a diákmisszióért a hívő diákok.
Kihívások:
• 167 ország rendelkezik felsőoktatási intézménnyel — 2002-ben ezek közül 143-ban van már IFES mozgalom, 24 országban még nincs.
• Sok helyen különféle hazai konfliktusok (polgárháborúk, ill. keresztyénüldözések; bizalmatlanság az egyetem, a gyülekezetek részéről) hátráltatják a diákmunkát.
• Kb. 60 szövetség léte még mindig külső támogatáson múlik.
• Gazdasági nehézségek: sok helyen az egyetem mellett dolgozni kell a diákévek alatt, hogy fedezni tudják megélhetésüket.
• 17 nemzeti diákszövetségben még egyáltalán nincs teljes idejű munkatárs.
B. Az IFES felépítése, működése
Az IFES felépítése nagyon egyszerű. Alapját a nemzeti diákszövetségek alkotják. Az összetartozás érzését az egyes diákszövetségek és annak tagjai a régióikon belül tapasztalhatják meg elsősorban, a különböző konferenciákon, képzéseken való részvétel által. Minden régióban van egy „utazótitkár”, az ún. regionális titkár, aki egyedül, vagy az egyes országok küldötteiből verbuválódott csapattal együtt dolgozik teljes időben az IFES-nél. Az ő feladatuk az egyes diákszövetségekkel való kapcsolattartás, különböző képzések, konferenciák szervezése.
Néhány régió regionális irodával is rendelkezik, de csak egy „világiroda” van: Oxfordban, az IFES World. Az irodában dolgozók fő feladata a kapcsolattartás, az információáramlás elősegítése, anyagi és adminisztrációs feladatok elvégzése.
Az IFES legfőbb felelőse a titkár, aki 1991 óta Lindsay Brown. A munkatársi gárda mellett az IFES-ben is megtalálható a vezetőség, tagjai az egyes régiók küldöttei. Évenként ülnek össze, hogy az aktuális kérdésekről, a hogyan tovább-ról döntsenek, időközben pedig e-mail-en keresztül tartják a kapcsolatot. Négyévente hívják össze a világközgyűlést, ahol beszámolnak az IFES-tagoknak az elmúlt évek anyagi és egyéb történéseiről, és itt választják meg az új vezetőségi tagokat, ill. veszik fel az IFES soraiba az új tagállamokat.
AJÁNLOTT IRODALOM:
Dr. Anne-Marie Kool: Az Úr csodásan működik I-III. , Harmat, 1995, 1997, 2000
régi MEKDSZ-es anyagok (az irodában)
IFES anyagok (az irodában)
