Kézikönyv hetedik fejezet

Forrás: Mekdsz Ötlettár (www.mekdsz.hu/otlettar)

(Változatok közti eltérés)
Aktuális változat (2007. szeptember 26., 16:04) (szerkesztés) (visszavonás)
 
1. sor: 1. sor:
<font size=1>Itt vagy most: [[Mekdsz kézikönyv]] >>> 7. fejezet</font><br>
<font size=1>Itt vagy most: [[Mekdsz kézikönyv]] >>> 7. fejezet</font><br>
 +
----
'''VII. IMÁDSÁG'''
'''VII. IMÁDSÁG'''

Aktuális változat

Itt vagy most: Mekdsz kézikönyv >>> 7. fejezet


VII. IMÁDSÁG

(Nézd meg az Imaalkalmak c. rovatot is)

Tartalomjegyzék

Bevezetés

Miért szoktunk a diákkörben, többek között, imádkozni is? Azért, mert ez is egy program? Mert hűek vagyunk a hagyományokhoz? Mert illik? Vagy, mert a keresztények időnként így tesznek?

Persze, elméletben mindenki tudja, hogy nem ezért. De ha időnként nem mélázunk el azon, mi is az imádság, mi a szerepe az életünkben, a diákkörünkben, akkor könnyen az alkalmat kezdő és lezáró megszokássá válhat. Érdemes külön-külön és együtt is elmélkedni az ima természetéről, hogy aztán megtalálhassuk a megfelelő helyét és formáját a diákkörben. Az imádság minden ténykedésünk alapja kell, hogy legyen, hiszen Istennel kommunikálunk rajta keresztül. Nélküle pedig semmit sem érdemes tenni.


1. Az imádságról

Az imádság szívünk felemelése Istenhez, a lélek Istenhez fordulása. Mélyebbre hatol, mint bármely szavunk. A lélekben él, még mielőtt szavakká formáltuk volna. És még akkor is ott marad a lélekben, amikor az ima utolsó szavait is kimondtuk. Kommunikáció Istennel, melynek során kitárhatjuk a szívünket, elmondhatjuk, ami foglalkoztat minket, de Ő is szól hozzánk, tanít és formál.


Az imádságban Istennel találkozunk: hálát adunk az ajándékaiért (Jak 1:17), dicsőítjük Őt, letesszük elé a kéréseinket, személyes problémáinkat (Fil 4:6-7), megvalljuk bűneinket, és bocsánatot kérünk, közbenjárunk másokért; egyszóval kifejezzük Isten felé, hogy Tőle függünk mindenben. Fontos, hogy bizalommal forduljunk Hozzá (1Jn 5:14). Minél több időt töltünk Vele, annál inkább megismerjük Őt (nemcsak a Bibliából és az imádságon keresztül, hanem ezerféle egyéb módon is), és a bizalmunk erősödik.


Sokszor nehéz megfogalmazni, mit is érzünk, magunk sem tudjuk, mit gondolunk, talán tanácstalanok vagy keserűek vagyunk, de Neki őszintén elmondhatunk mindent, és bátorító, hogy Isten Lelke segít nekünk (Róm 8:26-27). Az Úr számára értékesek az imádságaink (Jel 8:5b), kegyelmesen nézi őket; azt szeretné, ha Jézus nevében kérnénk (Jn 16:23). Ez nem azt jelenti, hogy egy állandó szófordulattal fejezzük be az imádkozást, hanem hogy Jézus szemével próbáljuk nézni a helyzetet, neki tetsző dolgokat próbálunk kérni.


A. Az imádság összetevői

Egy párbeszéd során időnként az egyik fél beszél, időnként a másik. Amikor mi beszélünk Istenhez, a szándékunk lehet:

- imádat, dicsőítés: Isten áll a középpontban, az Ő tulajdonságaira, hatalmára, hűségére, szentségére, nagyságára összpontosítjuk a figyelmünket, és hálásak vagyunk;

- bűnvallás: az imádat következménye, amikor megnézzük magunkat abban a tükörben, ami maga Isten, tudatosul bennünk saját méltatlanságunk;

- kérés: elmondjuk Istennek, mire van szükségünk, akkor tudunk helyesen kérni, ha közösségben vagyunk Vele (Jn. 15:7.);

- közbenjárás: másokért való könyörgés.


Imáinkban általában ezek a motívumok fordulnak elő, de vannak kevésbé formális lehetőségek is: Néha csak kesergünk az Úr előtt, vagy a haragunknak engedünk szabad utat, esetleg emlékezünk, elmerengünk. De tudni kell hallgatni is. Fontos a csend; ilyenkor Isten hangjára várunk.


Az imádságainkban adunk-e lehetőséget Istennek, hogy szóljon? Csendben vagyunk-e néha?


B. Nehéz kérdések

Mivel imáink egy természetfeletti és láthatatlan Valakihez szólnak, néha előjönnek kérdések, amik elbizonytalaníthatnak:


- Szüksége van-e Istennek az imádságainkra?

Az imádságaink nem tájékoztatják Őt a hogylétünk felől, hiszen ismeri minden szükségünket, mielőtt kinyitnánk a szánkat (Zsolt 139:4). Viszont Ő szeretné, ha beszélgetnénk Vele, elrendelte, hogy az Ő munkája az imán keresztül valósuljon meg, és valamiképpen függővé tette magát az imádságainktól.


- Befolyásolják-e Istent az imádságaink?

Meggyőzhetjük-e Őt, hogy a mi elképzeléseink szerint cselekedjen? Megváltoztatja-e a terveit? (1Móz 18:16-33; 2Móz 32:14) Nem tudjuk. De az biztos, hogy az imádság az Ő dicsőségére rendeltetett, valódi célja Isten akaratának beteljesülése. Az ima lehetőséget hagy az Úrnak, hogy azt tegye, amit kíván, úgy, hogy közben ne sértse meg az ember saját, személyes, szabad választását.


- Válaszol-e Isten a kérésekre?

Gyakran úgy érezzük, hogy nem. Sok dolgot szándékozik megadni abból, amiért imádkozunk, mert szükségünk van rá, vagy csak egyszerűen azért, hogy örömet szerezzen vele, de az Ő időzítése más, mint a miénk. Ha késik válaszolni, biztosan jó oka van rá. A válasz tehát: igen, nem vagy várj.


- Hatékonyabb-e az ima, ha közben böjtölünk? (Mt 6:16; 9:14-15; 17:21)

Esetenként igen, de nem azért, mert éhségsztrájkot folytatunk, hogy valamire rávegyük Istent. A böjt szó a lélek alázatos meghajlását jelenti Isten előtt. Külső cselekedet, amit önkéntesen vállalhatunk. Értelme abban áll, hogy hosszabb-rövidebb időre megoldjuk azokat a kötelékeket, amelyek minket az anyagi dolgok világához kötnek, hogy ilyen módon az örökkévaló dolgokra összpontosíthassunk.


C. Közös imádság

Az eddigiek akár Istenről és egy emberről, vagyis az egyéni imádságról is szólhatnak, miért fontos akkor együtt imádkozni másokkal? Azért, mert a hívő ember keresztényként része egy nagyobb közösségnek, és Jézus külön ígérte a jelenlétét arra az esetre, ha többen imádkoznak együtt (Mt 18:19-20). Az imádság akkor válik többé, mint egyéni imádságok összessége, ha egy szívvel, egy akarattal keressük Istent. Az egységhez szükség van nyitottságra, őszinteségre, ugyanakkor megbízhatóságra (imatéma  pletyka) és bölcsességre, hogy mit mondjunk el. A közös imádság formálja a testvéri közösséget, az egymás iránti szeretetünk kifejezése, ha egymás terhét hordozzuk.


3. Imádság a diákkörben

A diákkör életében az egyik legfontosabb dolog az imádság. Ez általában közös imádságot jelent, akár a diákköri alkalmon, akár külön imaalkalmakon. Nem véletlenül van ez így, hiszen a Bibliában sokszor olvassuk, hogy a hívők összegyűltek imádkozni (Csel. 1:14; 2:42; 4:24), és az egyház története során az imádság és az ébredés mindig együtt járt. Az ima a diákkör számára olyan, mint a kazánház egy épületben: nem látványos, de fontos rész, nélküle sötét van és hideg, nem működnek a berendezések. A közös imádságban kifejezzük Isten felé, hogy nélküle minden csak emberi erőfeszítés, de mi nem akarunk a saját fejünk után menni, szeretnénk figyelni a vezetésére, megtudni az akaratát, és szükségünk van a segítségére, áldására. Tehát az ima minden mással összefügg: bibliatanulmányozással, evangélizációval, tervezéssel, szervezéssel.


A. Problémák

Annak ellenére, hogy elengedhetetlen, sajnos gyakran mégsem az imaalkalom a legnépszerűbb és a leglátogatottabb összejövetel. Vajon miért? Milyen problémák vetődhetnek fel?


- „Nem érzem fontosnak.”Bold textItalic text  Ha nem tartjuk fontosnak az imaalkalmat, akkor előbb-utóbb látszani fog a hiánya. Ha nem is érezzük, akkor is tudnunk kell, hogy lényeges. Hasznos lehet együtt elgondolkozni, hogy mire is jó az imádság.


- „Otthon is tudok imádkozni.”  Miért szükséges a közös imádság? A fent (l. Közös imádság) említett okokon túl azért, mert nemcsak az egyes ember és Isten, hanem a közösség és Isten közötti kommunikáció is fontos.


- „Nincs rá időm.”  Igazából mindenre van időm, amit fontosnak tartok. Próbáljunk a lehető legtöbb embernek alkalmas időpontot választani, ha mégsem sikerül, segíthetnek az imapárok (lásd később).


- „Padlón vagyok.”  Ha valaki nincs jó lelkiállapotban, esetleg azt gondolhatja, hogy nagyobb az esély az áldásra, ha ő részt sem vesz, csak rontaná a közösséget. De Isten ilyenkor is várja, hatással lehetnek rá a testvérek, helyre kerülhetnek a kuszaságok.


- „Friss hívők”  Kevésbé tapasztalt vagy szégyenlős keresztények talán nem mernek imádkozni, ezért inkább el se mennek. Bátorítsuk őket, hogy a jelenlétük is számít, nyugodtan imádkozzanak egyszerű szavakkal, röviden, de akár magukban is.


- „Úgysem változik semmi.”  Talán buzgón imádkozunk valamiért, de úgy tűnik, Isten nem felel. Ilyenkor jó visszatérni az imádság eredeti céljához: nem azért imádkozunk, hogy megkapjuk Istentől, amit kérünk, bármennyire is „lelki” dolgot kértünk, hanem hogy találkozzunk Vele, és egyre hasonlóbbak legyünk Hozzá. Lehet, hogy azáltal akar megtanítani valamire, hogy nem látunk rögtön eredményt.


Az imádság tehát harc, türelmet és kitartást kíván. Ne feledjétek: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jak 5:16b)!


B. Imádkozó diákkör

Abban, hogy egy diákkör imádkozó diákkörré váljon, az első lépés, hogy tisztán lássa az imádság lényegét. Ezen túl fontos a jó példa: olyan emberek (diákköri tagok), akiknek az életében gyakorlati szerepet játszik az imádság, akik nem sablonosan, hanem őszintén imádkoznak a közösségben. Segíthet az is, ha van egy-két külön imafelelős. Ők azok, akik figyelmeztetik a többieket, hogy elég időt fordítson a diákkör imádkozásra, ők szervezik az imaalkalmakat, vagy megkérnek másokat a szervezésre, ők segítenek a diákoknak, hogy imapárokat alkossanak, imatémákat gyűjtenek, eljuttatják mindenkihez a MEKDSZ havonta megjelenő imalevelét. Hasznos lehet az is, ha imatervet készítünk: Ebben a félévben/évben milyen célért imádkozzunk?

Milyennek szeretnénk látni a diákkörünket fél év múlva? Az imakéréseket fel is írhatjuk, aztán figyeljük, hogy Isten hogyan cselekszik. Végül hálát adhatunk a válaszaiért.


4. Imaalkalmak a diákkörben

Mivel az imádság egy találkozás, természetes, hogy nem mindig egyforma. Nem igaz, hogy csak egyféleképpen lehet Istenhez fordulni. Ha úgy érezzük, hogy szárazak, sablonosak az ima-összejövetelek, jót tehet egy kis változtatás, a sokszínűség ébren tarthatja a figyelmünket. Az viszont igaz, hogy minden barátságnak—így az Istennel való barátságnak is—sajátos szokásai alakulnak ki, és sokszor éppen ezek a szokások válnak fontossá a kapcsolat elmélyítésében.

Tehát nem kell mindig változtatgatni. Amikor Istenre és egymásra ráhangolódunk, és az imádságunk valóban közös, az Isten ajándéka. Valamennyit azonban mi is tehetünk egymásért.

Következzen itt pár hasznos megjegyzés:

- Már rögtön a félévtervezésnél el lehet dönteni, hogy mennyi és milyen típusú imaalkalom legyen. Érdemes átgondolni, hogy a diákköri alkalmakon hol legyen az imádság helye, és milyen arányban szerepeljen.

Mikor szoktunk imádkozni a diákköri alkalmakon? Miért? Megszokásból vagy mélyebb, funkcionális oka van?


- Az, aki vezeti az imádságot, figyeljen az időbeli korlátra: túlzottan ne vegyük igénybe egymás idejét, türelmét, ugyanakkor senki ne érezze úgy, hogy sürgetik.


- Nagyobb csoport esetén jobb, ha kisebb csoportokra oszlunk, mert így egyszerre többen imádkozhatnak, szégyenlős emberek gátlásait pedig csökkentheti. (Vagy növelheti, mivel így kevésbé lehet csendben „megbújni a tömegben”.)


- A gondolatok összpontosításában, a ráhangolódásban segítség lehet az elején pár dicsőítő ének, esetleg a Bibliából való imádság, zsoltár (l. Melléklet). Legyetek vállalkozó szelleműek! Sok minden imává válhat, pl. zene, versek, mások által írt imák. Énekkel is adhatunk hálát, kifejezhetjük az érzéseinket. Nem érdemes a dalokat arra kárhoztatni, hogy csupán programkitöltők legyenek.


- Könnyebb koncentrálni, ha rövidebb egységekre osztjuk az alkalmat (több „imakör”), az egységeket kiegészíthetjük énekkel, a témák sorrendje haladhat a szűkebbtől a szélesebb irányába (pl. először személyes kérések, aztán diákköri témák, végül bel- és külmissziós imakérések) vagy fordítva. Lehet egy olyan imakör, amikor nem szabad kérni, csak hálát adni (nem is olyan könnyű).


- Az imatémákat kis lapokra írhatjuk, és mindenki húz, amit aztán hazavihet, és tovább imádkozhat érte.


- Gyakran félünk, hogy senki nem akar imádkozni, a kínossá váló hallgatást inkább gyorsan megtöri az „ügyeletes” imádkozó(k) jól szerkesztett, kötelességtudó imája. Ne ijedjünk meg a csendtől! A közös imádságban nem az a fő, hogy állandóan beszéljen valaki; Isten szereti a csendet, és gyakran fel is használja, hogy tanítson bennünket. Akár olyan imaalkalom is elképzelhető, amikor mindenki magában rendezgeti a dolgait, és hangosan nem hangzik el túl sok szó.


- Valós probléma, hogy az imaalkalmaink beszéd-ima aránya kb. 70%-30% (vagy rosszabb?). Persze, meg kell osztani egymással az imatémákat, de nem tart olyan sokáig, ha csak a kiscsoport vagy az imapár tagjai próbálkoznak ezzel.


Egyéb lehetőségek

A rendszeres diákköri imaalkalmon túl másfajta lehetőségekre is gondolhatunk:


- Imareggeli: A mi kultúránkban gyakran imádkozunk étkezéskor, hogy megköszönjük Isten gondoskodását. Az együtt étkezés a közösséget is építi, ezért ehetünk közösen, és az evés idejét felhasználhatjuk imádságra. Talán a reggel a legkevésbé zsúfolt, bár meg kell hozni a korábban kelés áldozatát. Viszont jó a napot testvéri közösségben, imádsággal kezdeni.


- Közös imaalkalmak más diákkörökkel: Ha együtt imádkozunk más diákkörökkel, akkor ez lehetőséget teremt egymás megismerésére, és közösen hordhatjuk a terheket.


- Gyülekezeti tagok, hívő barátok bevonása: Mesélhetünk keresztény barátainknak a MEKDSZ-ről, és megkérhetjük őket, hogy hordozzanak minket imádságban. (pl. amikor a diákkör evangélizációt szervez, minden tag megkér három embert, hogy imádkozzon az alkalomért).


- Evangélizációhoz kapcsolódó imaalkalmak: Ha a diákkör nagyobb erőpróbára készül (pl. evangélizáció), akkor áldásos külön imaalkalmat szentelni erre, mert bátorítja a tagokat, hogy Isten elé tesszük az eseményeket, megerősödnek abban, hogy fontos hirdetni az evangéliumot, és gondolhatunk az évfolyamtársainkra, ismerőseinkre, akiket meghívtunk (l. még imalánc).


Imádkozzunk-e, ha vannak nem hívők is köztünk?

Erre sincs szabály, de fontos előre eldönteni, különben fejetlenség lesz. Bizonyos jellegű programok (pl. filmklub) előtt furcsán nézne ki. Viszont, ha egy barátunk kíváncsiságból eljön a diákköri alkalomra, de nem imádkozunk, talán várja, és csodálkozik a hiányán. Evangélizációs bibliatanulmányozáson meg attól függ, hogy pontosan mire hívtuk a résztvevőket. Próbáljuk magunkat a nem hívő helyzetébe képzelni! Szégyellni nem kell az imádságot, hiszen keresztények vagyunk, de ne kelljen magát becsapva éreznie a vendégünknek.


- Imahetek: Az IFES, ill. a MEKDSZ minden évben rendez egy imahetet, amikor más országok diákjaiért, diákszervezeteiért imádkozunk. Akár a hét minden napján is összejöhetünk, esetleg rendezhetünk imadélutánt, imaestét. Kicsit megismerkedünk a választott országokkal, a hálaadásaikkal, kéréseikkel, és könyörgünk értük Istenhez. Az imádság többféle formáját választhatjuk (l. Függelék). Legyetek kreatívak!


- Imalánc: A MEKDSZ-táborok előtt részt vehetünk egy folyamatos 48 órás imaláncban úgy, hogy a két nap során vállaljuk, hogy egy órát imádkozunk a táborral kapcsolatos emberekért, dolgokért. Egyetlen láncszem kicsi, de fontos a szerepe, a szemek összekapcsolódva pedig nagyon erősek. Ilyen 1-2 napos imaláncot tarthatunk a diákkörben is fontos megmozdulásokkal kapcsolatban.


A téma—mint tudjuk—az utcán hever, de ha szeretnétek olyan testvérekért imádkozni, akiket személyesen talán nem ismertek, akkor egyéb lelőhelyek: MEKDSZ Diákköri Imalevél, IFES Praise and Prayer, Operation World (OM)-kézikönyv, egyéb missziós szervezetek hírlevelei, honlapjai. Az ima kapu a világra: bár furcsa lehet olyanokért imádkozni, akikkel még sosem találkoztunk (és az életben nem is fogunk soha), mégis ahogy könyörgünk értük, egy kicsit már ismerjük is őket.


5. Imapárok, imahármasok

Amikor növekszik a diákkör, sokszor nehezebben jönnek össze a tagok, hogy imádkozzanak. Nehéz közös időpontot találni, hosszadalmas az imatémák felsorolása. Több idő telik el beszélgetéssel, mint imádkozással. Ilyen esetben létezik egy „megoldás”: imapárokat/imahármasokat kell kialakítani. Két vagy három ember megbeszél egy időpontot, és rendszeresen együtt imádkoznak. Így az imaközösség bensőséges marad, és több diák vesz részt az imaharcban. (Persze, ha nem vigyázunk, ez is átalakulhat traccspartivá.)


Hogyan jut el egy diákkör az imapárokig?


A legegyszerűbb mód, ha mindenki meglátja a szükségességét és az előnyeit. Viszont, ha a tagok esetleg idegenkednek ettől a formától, akkor nem muszáj diktatórikusan bevezetni, kisebb körben is el lehet kezdeni az „imapározást”. Időnként természetesen adódik lehetőség a páros imádságra, és a pozitív tapasztalatok talán a többieket is motiválják. Például amikor a diákkör vezetője beszélget a tagokkal, akár imádkozhatnak is. Vagy ha egy feladatnak két felelőse van, rendszeresen találkoznak, egyeztetnek, s lassan talán nemcsak a feladat lesz közös, hanem megosztják egymással az életük más területeit is, és imádkoznak egymásért. De a kollégiumi, albérleti együttlakás is „vezethet” imádsághoz. Ha úgy csináljuk az imapárokat, hogy a "zöldfülűek" "öreg rókák" mellé kerüljenek, akkor a rendszer egyfajta pártfogó funkciót is betölthet. Ha nagyon eltérő személyiségtípusú emberek kerülnek párba, akkor lehet, hogy nehezebben tudnak megnyílni egymás előtt, de gazdagíthatják is egymást a különbözőségek és azok kölcsönös elfogadása által.



AJÁNLOTT IRODALOM

Hallesby, Olef: Az imádságról, Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1992

Martinez, Pablo: Imádság és lelki alkat, Harmat, Budapest, 1994

White, John: A harc, Harmat, Budapest, 1992

Lewis, C. S. : Csűrcsavar levelei, Harmat, Budapest, 1997

Plass, Adrian: Egy kegyes kétbalkezes naplója, Harmat, Budapest, 2000

Plass, Adrian: A kegyes kétbalkezes visszatér, Harmat, Budapest, 2001

Operation World, OM, 2001

Személyes eszközök