Könyvasztal

Forrás: Mekdsz Ötlettár (www.mekdsz.hu/otlettar)

Itt vagy most: Olvasnivaló rovat >>> Könyvasztal


Tartalomjegyzék

Mi a könyvasztal?

Fontos, hogy az egyetem életében minél láthatóbban legyünk jelen. Ennek két hatékony eszköze a könyvasztal és a paraván. Azért érdemes együtt említeni a kettőt, mert amíg az ember könyvet árul, szemmel tudja tartani a paravánt is (nem ragasztanak-e rá nem odaillő hirdetéseket) illetve ha a könyvasztalt a paraván elé tesszük, akkor vizuális csalogatóként funkcionálhat. De most fókuszáljunk a könyvasztalra (a paravánról, ill. faliújságról a Reklám rovatban van szó!)

A könyvasztal azt jelenti, hogy 2-4 diákkörös rendszeresen, heti 1-2-3 órát kiül az egyetem egy forgalmas részére és keresztény könyveket árul.


Jól megválogatott könyveket tegyünk ki

A könyvek kiválasztására nagyon érdemes odafigyelni. Ne tegyünk ki se "gagyi" könyveket, se olyanokat, melyek csak hívőknek érdekesek. Gondoljuk bele magunkat az ő helyzetükbe! Érdemes a könyvválasztékot mondjuk a kolis szobatársainkon letesztelni. Ha ő érdekesnek, jónak találja, akkor feltehetően sok ember figyelmét megragadja majd.

Másrészt mi is ismerjük az árult könyveket. Nem olvasott könyvet nagyon nehéz ajánlani. És lehet, hogy nem is érdemes...

Ma egyébként tipikus érdeklődésre számíthatnak például a kapcsolatokról szóló könyvek. Annyi probléma van párkapcsolatokban, házasságokban, családtagok között, ... A Harmat kiadónak rengeteg kiváló könyve jelent meg ilyen témákban! Ezek tényleg hasznosak. (Konkrét könyvekkel kapcsolatban nézd meg a rovatban található "Könyv Olvasó Program" könyvajánló részét!)

Beszerzés. Érdemes közvetlenül a kiadókat megkeresni, és nem könyvesboltokból vásárolni a könyveket, mert így jelentős árengedményt kaphatunk. (A KIA 20%-ot ad, a Harmat kiadó pedig nagyon jó viszonyban van a mekdsszel, így feltehetően ők is adnak 15-20% kedvezményt...) Az így jelentkező hasznot vagy újabb könyvek beszerzésére fordíthatjuk, vagy árengedményt tudunk adni a könyvek árából. Arra is érdemes viszont odafigyelni, hogy a túl alacsony árú könyvek sem célravezetőek, mert ami olcsó, az gyanús. Keresettek szoktak lenni a különböző idegen nyelvű könyvek, mert az embereket motiválja a nyelvgyakorlás lehetősége.


Nem csak könyveket érdemes kitenni

Érdemes a könyvasztalt a diákkör bemutatásával is összekötni. Miért? Egyrészt mert így a diákkört is jobban megismerik, másrészt nincs "könyv biznisz" jellege a dolognak. Harmadrészt engedélyt is könnyebb diákkörös bemutatkozásra kérni (melyek keretében könyveket is árulunk), mint csupán könyvárusításra.

Megfontolandó az, hogy ha kiülünk egy asztalhoz, akkor annak max felét, de inkább csak harmad részét foglalják el a könyvek. A többi részen legyen:

  • Diákkört bemutató szórólap
  • Mekdszt bemutató szórólap
  • A következő diákkörös alkalmak programjáról meghívó
  • Esetleg egy kérdőív, amit kitölthetnek.

Az asztal körül pedig legyenek jól látható plakátok, pl. "Mekdsz diákkör", "Ismerd meg a diákkörünket!", "Féléves program", "Korábbi programjaink", fényképek stb. A könyveknél pedig: "Kölcsönözhető, ill. megvásárolható könyvek".

A könyveken kívül persze kitehetünk még pl. kinyomtatott igehirdetéseket is.


Engedély

A legtöbb egyetemen engedélyt kell kérni. Ennek utána kell járni, hogy ki az illetékese.


Időpont

Ez a diákkörösök órabeosztásától függ. Érdemes úgy időzíteni, hogy a nagyobb szünetekben mindenképpen ki legyen pakolva a könyvek. Lehet váltótársat beszervezni, és egy konkrét napot kijelölni, de ha könnyen elérhető helyen vannak a könyvek, akkor rövidebb időkre is ki lehet pakolni.


Társ

Érdemes legalább párokban kiülni a könyvasztalhoz, mert így az üres időszakok (amikor a diákok órán vannak, és kevés ember mászkál a folyosón) sem olyan unalmasak, másfelől ha az egyik diákkörös éppen beszélgetni kezd valakivel, akkor a másik még szabad marad a könyvárusításra.


Imádság

A könyvasztal lelke. Imádkozás nélkül a lényeg veszik el, úgyhogy erre mindig legyen szánva idő.


Személyes tapasztalat a könyvasztalról

Egyfajta bátorsági próba volt számomra a könyvasztalozás, ugyanis szakirányom (szociológia) 10-15 főből állt, így a tanárok és a csoporttársaim is mind jól ismertek. Az első alkalmakkor tele voltam félelemmel attól, hogy kiüljek az aula közepére keresztény témájú könyveket, Bibliákat árulni. Az ismerősökkel való találkozáson kívül féltem még a „business orientated” hallgatók lesajnáló pillantásaitól is, de így utólag visszatekintve valószínűleg túldimenzionáltam a problémát.

Mivel a könyveket amúgy nagyon szeretem, hamar kedvencemmé vált a könyvasztal, nem utolsó sorban azért is, mert mindig érdekes csemegéket találtam magamnak. De ezen kívül is kellemes perceket okozott. Általában nem túl sok könyvet sikerült eladni egy-egy alkalommal, viszont érdekes beszélgetésekre nyílt lehetőség, gyakran tanárokkal is - és jó volt „jelen lenni” az egyetem életében, hirdetni, hogy mi is itt vagyunk ezen a nagyon színes egyetemi diákköri palettán. Különleges érzés volt, amikor hívők jöttek oda - ismeretlenül -, felüdítő volt néha egy-egy szemvillanás, amiből tudtam, hogy ennek a számomra ismeretlen embernek is ugyanaz az fontos, hogy egy oldalon állunk.

Esetenként előfordult, hogy kapkodva pakoltuk ki a könyveket, mivel már a szünet elkezdődött, és nem akartunk értékes perceket elveszíteni. Megesett ilyenkor, hogy a könyvasztal társammal a közös imádságra már „nem maradt” idő. Nos, nagyon érdekes tapasztalatok születtek ebből. Ehhez előre kell bocsátanom, hogy a könyvasztalunk mindig a középső lépcső előtt, vagy mellett volt, tehát az egyetem legfrekventáltabb helyén. Szünetekben hömpölyögtek körülöttünk az emberek. De mikor „megspóroltuk” az imádkozást, olyan volt, mintha láthatatlanná váltunk volna. Tíz méteres körzetbe ember nem tévedt, nemhogy érdeklődő, hanem egyáltalán bárki. Értettünk a szóból :) bepakoltuk a könyveket, imádkoztunk és újra kipakoltunk, és rögtön jöttek is az emberek. Lelket melengető érzés tudni, hogy Istenünk figyel ránk, bármit teszünk is.


Személyes tapasztalat a paravánról

Az aulában elég jó helyen volt a paravánunk. Emiatt persze sokszor kellett megtisztogatni a mindenféle nem oda való hirdetéstől, de a paraván egyre szépült, színesedett. Amikor sok szép képet sikerült találnunk rá, volt, hogy úgy éreztük - ezen már nincs mit változtatni - ez így gyönyörű. Nem olyan értelemben, mint mikor a saját kezünk munkáját kívánjuk dicsérni, hanem úgy értve, hogy az embereket jó dolog az esztétikai érzékén keresztül is hívogatni. Ilyen esetekben többször is előfordult, hogy mire úgy éreztük, hogy minden nagyon a helyén van a paravánon, másnapra az összes képet, anyagot leszaggatták róla. Persze egyfelől sokkoló is volt ez az „élmény”, másfelől mégsem keseredtünk el, mert olyan világos volt belőle a tanítás, hogy nem szabad a babérjainkon megpihenni. Egy paravánnak gyakran kell meg újulnia, frissnek, másnak kell lennie - különben megszokottá és így feleslegessé válik. És e tanítás mellé még azt is kaptuk, hogy esetenként nem is vesztek el a képeink, hanem egyéb diákszervezetek jóérzésű tagjai eltették nekünk a megmentett darabokat.


Írta: Varga Reni, kiegészítette: Csaba

vissza

Személyes eszközök