Tuti tippek, tipikus hibák

Itt vagy most: Diákkörös alkalmak rovat >>> Különleges alkalmak >>> Elsős alkalmak
Alpontok: Kezdőoldal | Csali | Programötletek | Tuti tippek, tipikus hibák

Tuti tippek

Az elsős alkalom megszervezésekor és lebonyolításakor érdemes a következőkre fokozottan odafigyelni:

Ha kicsi a diákkör, érdemes meghívni egy másik diákkört (pl. testvérdiákkört) is a nyitóalkalomra, hogy ne legyenek túl kevesen ill. hogy segítsenek a szervezésben és a lebonyolításban.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni: tudatosítsuk a diákkörös tagsággal, hogy ne egymással foglalkozzanak, hanem "vegyüljenek" el az újak között, legyenek nyitottak, és beszélgessenek azokkal, akik először vannak a diákkörben. (Persze ez megint csak a sokfős diákkörök problémája.) Az újak közül senkit ne hagyjunk egyedül! Akár megtehetjük azt is, hogy a diákkörös alkalom előtti napokban találkozunk olyan régi diákkörösökkel, akikről úgy gondoljuk, hogy szívesen ismerkednek; hívjuk fel a figyelmüket arra, hogy újak jönnek, és kérjük fel őket, hogy figyeljenek rájuk.

A szervezett program nagyon fontos, de a belépő elsőst nemcsak a látottak és hallottak fogják meg, hanem a személyes ismeretség. Ezért nagyon-nagyon fontos, hogy az alkalmon legyen lehetőség a kötetlen beszélgetésre, ismerkedésre. Könnyebb utána olyan embert hívogatni, akivel már van valami közös alap.

Vonjuk bele az újakat is a sürgésforgásba! A kenyérkenéstől a székpakolásig bármibe! Ez még senkinek sem ártott meg, és egyből a csapat részének érezhetik magukat! Nem csak passzív fogyasztók, hanem aktív részesei, formálói is a történéseknek. A leglényegesebb, hogy már az elsős alkalmon be tudjanak kicsit kapcsolódni a közösség vérkeringésébe, "ráérezzenek az ízére", tehát be kell vonni az újakat!

Szerepeljen minél több ember a diákkörből! Célszerű leosztani a feladatokat (ismerkedős játék levezetése, áhítat tartása, zenélés, diákkör bemutatása, kisebb színdarab előadása stb.), így egyrészt az egész diákkör magáének érzi az elsős alkalmat, másrészt az újak is több embert megismerhetnek, és azt látják, hogy mindenki vállalhat feladatokat.

Adjunk körbe egy lapot az alkalom vége felé, hogy aki szeretné, hogy az információk eljussanak hozzá, esetleg fel szeretne iratkozni a levelezőlistára, az írja fel a nevét és email-címét, esetleg telefonszámát.

Ha a nyitóalkalomra már nagyjából összeállt a féléves program, akkor nagyon hasznos lehet azt kis papírokra kinyomtatva szétosztani, a diákkörös honlap elérhetőségével együtt, illetve a vezetők email-címét, telefonszámát is érdemes rátenni, ha valaki bővebb információt szeretne.

Az alkalom után ne rohanjon szét a diákkör, hanem próbáljon bandákba verődve az újakkal együtt hazafelé menni, hiszen az máris az összetartozás érzését kelti, és egy jó lehetőség a kapcsolatteremtésre.

Tipikus hibák:

Ne legyen szó szervezési dolgokról! Tehát ne akkor legyen vezetőváltás, félévtervezés, és semmi olyan ne legyen, amihez az újak nem tudnak úgy csatlakozni, mint az "öregek".

Az emberek nem szeretnek szerepelni egy számukra ismeretlen közösség előtt, ezért nem tanácsos olyan feladatokat kitalálni vagy kérdéseket föltenni, amiknél úgy érezhetik magukat az újak, hogy valami nagy dolgot kell csinálniuk. A diákkör inkább nyújtson biztonságérzetet, azaz a diákkör sokat áruljon el magáról és a programjairól, de az újak hadd maradjanak meg a védettség érzésében.

Körkérdés: Hogy legyen-e bármiféle körkérdés, az függ a létszámtól is és a hangulattól is. Ha kevesen vannak a nyitóalkalmon, akkor kialakulhat jó, tartalmas beszélgetés egy-egy jól feltett kérdés hatására, de ha nagyon sokan vannak, akkor egyrészt nem mernek megnyílni az emberek, másrészt túl hosszúra is nyúlhat, mire mindenki válaszol valamit. Ilyenkor tehát célszerű nem túl "lélekbe mászó" kérdéseket föltenni, vagy teljesen kihagyni a körkérdést (a bemutatkozásra lesz alkalom személyesen is pl. az alkalom végi teaházban).

Semmiképpen ne tegyünk föl ostoba vagy kellemetlen kérdéseket! Pl. ne támadjunk le senkit azzal, hogy melyik gyülibe jár, vagy mikor tért meg, mert lehet, hogy szegényke a kérdést sem érti, és azonnal kirekesztve érezheti magát. Beszélgetések közben ne "szóljuk le" a "nem hívőket", mintha mi valami felsőbbrendű lények volnánk, hanem inkább próbáljuk meg őket megismerni.

Ági és Zsuzsi (ardeoagi kukac gmail.com)