Kézikönyv harmadik fejezet

Forrás: Mekdsz Ötlettár (www.mekdsz.hu/otlettar)

Itt vagy most: Mekdsz kézikönyv >>> 3. fejezet

III. EGY DIÁKKÖR ÉLETE

1. A diákkör célja

Egy diákkörnek úgy kell működnie, hogy a MEKDSZ célja (l. II. fejezet) helyi, egyetemi, főiskolai szinten megvalósulhasson.

Ennek a célnak a megvalósításában nagyon fontos, hogy a diákkör tagjai egy-egy egyetem, főiskola diákjai is egyben. Hiszen ez azt is jelenti, hogy a diákkörnek nem kivonulnia kell az iskola életéből, hanem bekapcsolódnia annak vérkeringésébe, nyitott csoportként létezni az egyetemen, a főiskolán vagy a kollégiumban. Ennek megfelelően kell a diákkör „profilját” hozzáigazítani a diáksághoz. A diákkör nem egy azonos érdeklődésen alapuló klub vagy baráti kör a szabad esték hasznos eltöltésére, hanem mindig szem előtt kell tartania a diákkör közös célját. (Természetesen nem kizárt, sőt, hogy azonos érdeklődésű emberekre, barátokra is találunk.)

Hogyan jön létre egy diákkör?

A legfontosabb, hogy mindig diákok kezdeményezésére; nekik kell felelősséget vállalniuk a csoportért. A MEKDSZ-munkatársak vagy bárki más tanácsot adhat, segíthet „kívülről”, de a munka a diákokra vár. A diákkör létrejöhet

• „spontán” módon, mikor is egy egyetemen, főiskolán, kollégiumban egymásra találnak hívő keresztények, és együtt imádkoznak, tanulmányozzák a Bibliát, együtt vesznek részt az evangélizációban;

• a MEKDSZ (utazótitkár, szenior, más diákkörös) segítségével, vagy egy MEKDSZ-konferencia hatására alakul meg egy diákkör.

Az első „változat ” előnye a spontaneitás, veszélye viszont, hogy néha nincs a diákkörnek világos elképzelése arról, hogy a közösség gyakorlásán túl mi a célja, feladata.

A MEKDSZ-szel való kapcsolatnak, a MEKDSZ-hez tartozásnak nagy előnye, hogy sokat lehet tanulni a többi diákkör tapasztalataiból, és ez nagyon sokat segít a világos látás, a célok meghatározása szempontjából.

2. Mitől MEKDSZ-diákkör egy diákkör?

A MEKDSZ azzal, hogy hivatalosan bejegyzett közhasznú szervezet, és jó kapcsolata van több egyházzal és gyülekezettel, segíthet a diákkörök egyetemi, főiskolai elismertetésében és gyülekezeti támogatottságában. A munkatársak tapasztalataikkal, tanácsaikkal támogatják a diákkör munkáját; a konferenciák, kiadványok, külföldi kapcsolatok pedig szintén fontosak egy-egy diák hitbeli növekedésére és a diákkör életére, annak folyamatosságára nézve.

A MEKDSZ-nek mint egyesületnek egyéni tagsága van (vagyis nem a diákkörök, szenior-körök, hanem a diákkörösök, szeniorok egyénileg lehetnek a tagjai). Ugyanakkor az is fontos, hogy a diákkör tagjai ne csak egyéni, hanem közösségi szinten is megéljék, tudatosítsák, kifejezzék a diákszövetséghez tartozást. Szükségünk van olyan diákok, szeniorok összefogására, akik valóban fontosnak tartják a diákmissziót.

A MEKDSZ-hez tartozás a diákkör oldaláról azt jelenti, hogy tagjai ismerik és elfogadják a MEKDSZ céljait és hitvallását. Mint csoport egyetért azzal, hogy az országos szervezethez tartozzon. Ehhez nem szükséges semmiféle hivatalos procedúra, ez személyes kapcsolatfelvétel útján történik. Ezután a diákkör használhatja, és használja a MEKDSZ nevet, igénybe veheti a „szolgáltatásokat”. A diákszövetséghez tartozás biztos jele, ha a diákkör szerepel a HÍRMONDÓ-ban megjelenő listán, időről időre felkeresi őket egy utazótitkát vagy egy szilász, és a diákkörhöz különböző levelek, meghívók, tájékoztatók érkeznek az irodából. De nem árt újra és újra beszélni a diákkörben a MEKDSZ-ről, tisztázni a célokat, hiszen mindig vannak új tagok.

3. Öntevékenység

A MEKDSZ öntevékeny diákkörökből épül fel. Ennek az öntevékenységnek két oldala van:

• Mivel a diákkör tagjai végzik a munkát, ők határozzák meg a diákkör jellegét, stílusát, a programokat. Ők döntenek a feladatokról, a vezetőkről stb. A diákkörön múlik, hogy miből áll a félév programja, milyen a diákkör élete.

• Ebből következik, hogy a diákkörhöz tartozó utazótitkár vagy szilász elsősorban hátteret biztosít ehhez a munkához, hogy amit a diákkör eltervezett, meg tudja valósítani. Híreket visz a többi diákkörről, a programokról. Segít túllátni a diákkör „falain”. Nem kell félni tőle, nem ellenőrizni, bírálgatni megy a diákkörbe, vagy nem azért találkozik a diákkör vezetőivel! Nem feladata, hogy minden diákköri alkalmon ott üljön, viszont érdemes „kihasználni”, lévén ő több tapasztalattal, ismerettel rendelkezik különböző kérdésekben, területeken, pl. alkalmak vezetése, bibliatanulmányozás, diákköri élet kérdései, IFES stb.

Mivel az egyetem, a főiskola diákjaiból áll a diákkör, lehetőség nyílhat az öntevékeny státusz megszerzésére. Ez természetesen intézménytől függ, ezért a lehetőségeknek minden diákkör maga járjon utána.

Az öntevékeny csoport státusz különféle jogokkal, lehetőségekkel járhat (ismét az adott intézménytől függ): pl. ingyenes teremhasználat, plakátozás, támogatás igénylése, a diákkör hirdetheti magát stb.

Tehát az 1. lépés: érdeklődni, milyen lehetőségek vannak az iskolában.

2. lépés: kérvény megírása az illetékes vezetőhöz (Kik vagytok? Miért akartok öntevékeny csoport lenni? Mik a diákkör céljai? Milyen programokat szerveztek? Miért jó ez az iskolátok diákjainak?).

A MEKDSZ-irodából kaphattok hivatalos igazolást arról, hogy a diákkörötök a MEKDSZ-hez tartozik.

3. lépés: várakozás.

4. lépés: Ha megkapja a diákkör ezt a státuszt, éljetek is vele!

4. A diákkör működése

• A diákkör „reklámozása”: Az öntevékeny státusz megkönnyítheti, hogy a diákkört ismertté tegyétek az egyetemeteken, főiskolátokon. Természetesen ebben is eltérőek a lehetőségek, de érdemes utánajárni, és ki is használni azokat. Jó, ha 1-2 ember foglalkozik ezzel a diákkörből, akik az egyetem, főiskola vezetőségével, felelőseivel tartják a kapcsolatot, intézik a hivatalos ügyeket.

Néhány ötlet a diákkör ismertté tételére, „reklámozására”: (Bővebben lásd: A diákkör reklámozása c. rovat)

- Plakát, szórólap: Legkézenfekvőbb formája az alkalmak hirdetésének. (A személyes meghívásokat nem pótolja!) De nem mindegy, milyen a plakátotok, hiszen könnyen elveszhet a többi plakát között, anélkül, hogy bárki felfigyelt volna rá. Merjétek elengedni a fantáziátokat!

- Meghívókat is osztogathattok figyelemfelkeltő, ötletes módón (szendvics-emberek, teaosztás).

- Kollégiumi, egyetemi újság, kolirádió.

- Az elsősök elérése nagyon fontos, hiszen hívők, nem hívők egyaránt akkor keresik a helyüket az új iskolában. Másrészt az utánpótlásról sem akkor kell gondoskodni, amikor már minden diákkörös a tanulmányai vége felé jár. Őket is többféleképpen szólíthatjátok meg:

 Ismertető a diákkörről az elsősöknek szóló füzetben, egyetemi kalendáriumban.

 A Gólya-táborban beszélni a MEKDSZ-ről, a diákkörről.

 Meghívók osztogatása az évnyitón.

 Infoasztal, segítségnyújtás az órarend összeállításához, a beiratkozáshoz, szakválasztáshoz. Stb.

Természetesen ezek előkészítését időben el kell kezdeni. Még a 2. félév végén utána kell járni a lehetőségeknek, felelősöket kell keresni, el kell dönteni, mik a sürgős feladatok, ill. mi várhat a nyár végéig vagy a tanévkezdésig. Pl. a MEKDSZ nyári tábora kitűnő alkalom a konkrétumok megbeszélésére, a feladatok kiosztására.

• Anyagiak: Az öntevékenység azt is jelenti, hogy a diákkör anyagilag is önálló, tehát maga felelős a programjaihoz szükséges pénz előteremtéséért. Fontos, hogy ezen a téren is felelősséget vállaljanak a diákkör tagjai, és megtanulják felmérni, mihez van szükség pénzre és mennyire.

Források:

- Maguk a diákkörösök: Rendszeresen gyűjthettek pénzt az alkalmaitokon. Fontos, hogy elmondjátok, mikor mire gyűjtötök. A diákkör a MEKDSZ-t is támogathatja, egy-egy alkalommal az országos szervezetnek is adakozhattok különböző célokra, pl. iroda, Hírmondó, táborok.

- Szeniorok, gyülekezetek: Egy-egy nagyobb szabású program szervezésénél (pl. evangélizációs sorozat, evangélizációs tábor) megkereshetitek azokat a szeniorokat, akik korábban a diákkörötökbe jártak, vagy a gyülekezeteitekhez is fordulhattok. Természetesen ilyenkor fontos, hogy ne csupán pénzkérésről legyen szó, hanem törekedjetek a rendszeres kapcsolattartásra, számoljatok be a munkátokról, a diákköri életről, pl. az ifiben, a gyülekezetben, a szeniorjaitoknak írhattok hírlevelet.

- Pályázatok: Lehetőség nyílhat arra is, hogy mint öntevékeny csoport támogatást kérjetek az egyetemtől, a főiskolától, a kollégiumtól.

- Ha szakkonferenciát szerveztek (Medikus, Közgazdász stb.) mint a diákszövetséghez tartozó csoport az egyes minisztériumok által kiírt pályázatokon is részt vehettek. A pályázatok megírásában, elszámolásában segítenek a MEKDSZ-munkatársak.

- A MEKDSZ minden országos programjánál (Diáktanács, MEKDSZ-nap, konferenciák), igény szerint, támogatást ad a diákkörötök képviselőinek útiköltségéhez vagy a konferencia részvételi díjához.

• Szervezés: Az önálló működés, az öntevékenység természetesen a diákköri élet szervezésére is kihat. A diákkör tagjai felelősek programjaik megszervezéséért, tanácsot, segítséget viszont mindig kaphatnak a munkatársaktól. Ha a diákkör egy-egy országos programot (pl. szakkonferenciák, imaalkalmak, találkozók) szervez, érdemes megbeszélni a munkatársakkal, hogy az adott programot lehet-e hivatalos MEKDSZ-programként hirdetni.

5. A diákkör felépítése

• Kikből áll egy diákkör?

A kérdésre adott válasz természetesen minden diákkörnél más, hiszen sem összetételben, sem létszámban nem egyformák. Ez a kis rajz mégis segíthet annak megvizsgálásában, milyen is a saját diákkörötök. 1. 2. 3

V= vezetők; T= aktív tagok; É= érdeklődők (hívők, nem hívők, akik nem vesznek részt rendszeresen a diákkör életében); O= csoportok kül. feladatokra

1. A diákkör egészséges működéséhez fontos, hogy a vezetők - (aktív) tagok - érdeklődők aránya, ill. súlya megfelelő legyen. Ideális az, ha 1 vezetőre 4 tag jut (ez érvényes a kiscsoportoknál is), de a munkából minden tag kiveszi a részét, a vezetők pedig a diákkör által elfogadott emberek. A munkamegosztás abban is megjelenik, hogy pl. a kiscsoportok vezetői, vagy az egyes feladatkörök felelősei nem a diákkör vezetői közül kerülnek ki. Ennek az az előnye, hogy marad energia arra is, hogy a diákkörösök jó kapcsolatot alakítsanak ki az érdeklődőkkel, tudjanak rájuk figyelni, és nekik is megfelelő programokat szervezzenek. Egy bizonyos nagyságnál már nehéz mindenkire odafigyelni, vagy mindenkit bevonni a diákkör munkájába, ezért érdemes a diákkört kisebb csoportokra osztani (l. a kiscsoportokról szóló pontot).

2. Ha egy diákkörben egy vagy a tagok számához képest nagyon kevés vezető van, fennáll annak a veszélye, hogy egy-két ember csinál mindent. Ők nem sokáig bírják, míg a többiek elkényelmesednek, nem vállalnak felelősséget. Ilyenkor általában az is megfigyelhető, hogy nincs sok kapcsolat az érdeklődőkkel.

3. Előfordulhat az is, hogy a diákkörösök létszámához képest sok az érdeklődő, a „vendég”, akik nem látják a diákkör célját. Ilyenkor ők határozzák meg diákkör működését, és az alkalmak klubszerűvé válhatnak.

A konkrét célok megfogalmazásánál, a tervezésnél is jó, ha tisztában vagyunk a diákkörünk helyzetével, állapotával. Ezt az elemzést használhatjátok félévkezdéskor vagy a félév kiértékelésénél, új elképzelések mérlegelésénél is. A függelékben található kérdőívek egyéni átgondolásra és közös megbeszélésre egyaránt íródtak, nagyon jól használhatók kiértékelésnél, tervezésnél is.

- Újak bevonása: nem elég megszerezni őket, meg is kell őket tartani! Ebben segít, ha rögtön az első alkalommal megtudjátok, kit hol, hogyan lehet elérni. (Lásd: Elsős alkalmak c. rovat) Figyeljetek rájuk, ami sokszor egy-egy érdeklődő szót, kérdést jelent „csupán”, engedjétek be őket a megszokott, jól összeszokott körbe. Találkozzatok velük a diákköri alkalmakon kívül is! Sokat jelent nekik, ha megosztjátok velük az élményeiteket, feladataitokat. Fontos, hogy elég információval rendelkezzenek a diákkörről, a MEKDSZ-ről, és legyen idejük „körülnézni” a diákkörben. Segít, ha pl. imapárokat találtok nekik is, a velük egy koliban lakók meglátogatják őket stb.

Ahhoz, hogy egy csoport jó csapattá is váljon, természetesen idő kell. A függelékben különböző rajzokat találtok arról, milyen szakaszok figyelhetők meg egy csoport életében, hogyan működik egy csoport, egy-egy új tag milyen „állomásokon” megy keresztül.

• Feladatkörök

Két nagyon fontos alapelv a feladatok meghatározásával, elvégzésével, a diákkörben folyó munka egészével kapcsolatban:

- Elkötelezettség, felelősségvállalás: Többféle módon jelenhet meg. Nem kell mindenkiből „élharcost” képezni, de a felelősségvállalás az egész diákkörre vonatkozik.

- Együtt: Nem egy-két ember kiváltsága vagy éppen terhe a diákkör feladatinak ellátása. Próbáljatok meg minél több embert bevonni, együtt végezzétek a feladatokat! Nem a vezető(k)nek kell csinálnia mindent! Jó, ha ezt a diákkörösök és a vezetők is tudatosítják magukban.

Akármekkora is egy diákkör, mindig adódnak feladatok, amiket megoszthattok egymással, amikor ketten-hárman együtt gondolkodhatnak. És bármekkora is egy diákkör, különböző tagok vesznek részt benne különböző adottságokkal, ajándékokkal. Fontos, hogy felismerjétek, kinek milyen ajándékai vannak, és használjátok azokat. A függelékben találtok néhány gondolatot arra nézve, hogy milyen tulajdonságokkal, adottságokkal rendelkező emberek, milyen feladatokra lehetnek a legalkalmasabbak, és így hogyan járulhatnak hozzá a csoport működéséhez.

Vannak olyan feladatok, amelyek az egész évre vagy félévre vonatkoznak, és vannak, amelyek egy-egy konkrét programhoz, részfeladathoz kötődnek.

Állandó, hosszabb távú feladatkörök lehetnek:

- A diákkör vezetése: Sokrétű feladat, a diákkör összefogását, átlátását, a tagokért való felelősségvállalást jelenti elsősorban, nem pedig a diákkör leuralását, az emberek irányítgatását, vagy az összes feladat elvégzését. (Ehhez sok hasznos információt nyújthat a V.I.P - vezetőknek c. oldal)

- Kiscsoportok vezetése, koordinálása: A kiscsoport tagjainak összefogása, az abban folyó munka összehangolása, odafigyelés a csoport tagjaira. (Lásd: Bibliatanulmányozás c. rovat)

- Imaalkalmak, imapárok: A diákkör imaalkalmainak szervezése, odafigyelés arra, hogy mindenki részt tudjon venni egy-egy imapárban, a MEKDSZ-imalevél „felhasználása” a diákkörben. (Lásd: Imaalkalmak c. rovat)

- Kapcsolattartás az egyetemmel, főiskolával, a MEKDSZ-irodával vagy más diákkörökkel: A jó információáramláshoz szükséges, hogy valaki külön is odafigyeljen arra, hogy a diákkörhöz eljussanak a tudnivalók, időben értesüljenek a programokról, pályázati lehetőségekről stb. Ugyanakkor az is fontos, hogy az egyetemen, a főiskolán, a kollégiumban a vezetők személyesen is ismerjenek valakit a diákkörből.

- Anyagiak: A diákkör anyagi helyzetének átgondolása, ötletek, tervek arról, hogyan biztosíthatóak az anyagiak az egyes programokhoz. A diákkör pénzének kezelése.

- Könyvasztal: Annak megszervezése, az abban részt vevők összefogása, az időpont megállapítása. A könyvek árusítása, elszámolás a pénzzel, engedély beszerzése az egyetemen, főiskolán. (Lásd: Könyvasztal, illetve Könyv Olvasó Program c. rovatok)

- Kirándulások: Ezek megszervezése, kezdeményezése, ötletek gyűjtése.

- Evangélizáció: Annak átgondolása, hogy milyen jellegű programokat szervezzen a diákkör, mi érdekli a diákokat, hogyan töltheti be az adott tanévben a diákkör a feladatát, célját. (lásd: Evangelizációs ötletek és tapasztalatok c. rovat)

- Dicsőítés vezetése, koordinálása: Beosztani, ki mikor készül a dicsőítésre, ill. annak vezetése (énekek kiválasztása, énektanítás, a dicsőítő rész felépítése). (Lásd: Dicsőítés c. rovat)

- Plakátkészítés: Az adott programhoz tartozó plakátok elkészítése, sokszorosítása, a plakátolás megszervezése. (Lásd: A diákkör reklámozása c. rovat

- Kapcsolattartás a diákkörösökkel: a diákköri címlista összeállítása, gondozása, az elmaradozók felkeresése, születésnapok stb. Először talán merevnek tűnik, de érdemes ezekből a feladatokból állandó feladatköröket, „tisztségeket” létrehozni. Ez segít abban, hogy

- mindenki számára világos legyen, kinek mi a feladata, miért vállalt felelősséget;

- az újakat is bevonjátok, és ők is megtalálják a helyüket;

- a feladat átadásakor világosak legyenek a tennivalók, és könnyebb legyen megosztani a tapasztalatokat.

• Hasznos tanácsok

- Ha lehet, ne egy ember, hanem kettő vállaljon el egy-egy feladatkört, aki lehet egy tapasztaltabb és egy új diákkörös is. Így könnyebb lehet az utódlás kérdése is, másrészt, ha bármelyikük „kidől” valami miatt, nem áll le az élet az adott területen, és nagy szükség van a másik bátorítására is.

- Nagyon fontos a jó kommunikáció a felelősök között, de a diákkörrel is. (Fontos, hogy az egész diákkör magáénak érezze, amit csináltok!) Ezt segítik, ha a különböző felelősök, diákköri vezetők rendszeresen találkoznak, megosztják egymással tapasztalataikat, kérdéseiket, és imádkoznak egymásért, az egész diákkörért. Időről időre az egész diákkört is tájékoztatni kell, és a fontos döntések előtt nem árt, ha kikérjük a véleményüket.

- Ne csak a feladatkörök felosztására figyeljetek, hanem a feladatok szétosztására is. Az, hogy valaki felelős egy területért, nem feltétlenül jelenti azt, hogy neki kell mindent elvégeznie, hanem mind a felelős, mind a többiek szempontjából hasznos, ha másokat is bevon a feladat elvégzésébe, kisebb részfeladatokat bíz rájuk.

• Kiscsoportok a diákkörben (Érdemes megnézni a Bibliatanulmányozás oldalt)

Egy 8-10 főnél nagyobb csoport nemigen nyújt lehetőséget arra, hogy mindenki nyíltan elmondhassa gondolatait, véleményét. Ezért ha ennél többen vagytok, érdemes elgondolkodni azon, hogy miként lehetne a diákkörben kiscsoportokat „működtetni”.

Figyelemre méltó az a tendencia is, hogy egy-egy diákkör létszámbeli növekedését (20-25 fő) hirtelen létszámcsökkenés követi. Ennek többféle oka lehet, és nincs „recept” a probléma megoldására, de a jól kialakított kiscsoportok segíthetnek, hogy egy diákkör elkerülje a nagy ingadozásokat, és tovább növekedjen.

A legtöbb diákkörben kézenfekvő az a módszer, hogy az alkalmakon spontán alakuló kiscsoportokban beszélgetnek, tanulmányozzák a Bibliát. De nem feltétlenül kell ennél a pontnál megállni.

- A heti közös alkalmakon állandó kiscsoportokban is folyhat a bibliatanulmányozás, imádkozás. Ez segíthet abban, hogy egymást jobban megismerjétek, mindenkire jusson elég figyelem. Nem árt, ha ezeknek a csoportoknak van két-két vezetője is, akik jobban odafigyelnek a tagokra, kicsit készülnek az adott témából, akik összefogják a csoportot. Az alkalom kezdődhet egy bevezetővel a tanulmányozandó részről, és aztán folytatódhat a munka a kiscsoportokban. De választhatjátok azt a formát is, hogy a bibliatanulmányozás már eleve a kiscsoportokban folyik, és az alkalmat kezditek és zárjátok közösen.

- A másik lépés az, ha a kiscsoportok már egymástól függetlenül találkoznak: Egyik héten közös alkalmat tartotok, a másik héten a kiscsoportok egy időben, de különböző helyen találkoznak. De havonta egyszer is találkozhat az egész diákkör, a többi héten pedig kiscsoportokban folyhat a munka. Egy kiscsoport elfér egy koliszobában vagy valaki albérletében, lakásában is. Fontos, hogy ezeknek a csoportoknak legyenek felelősei, akik rendszeresen találkoznak, kicserélik tapasztalataikat. Egy-egy ilyen kiscsoportba könnyebben elhívhatjátok csoporttársaitokat, barátaitokat is, családiasabb légkört teremthettek. Jó, ha a kiscsoportok ugyanazzal foglalkoznak, de ez alakítható a diákkör igényeihez is. Pl. lehet egy csoport, ahol a kereszténység alapjaival foglalkoztok, ahova elviszitek a nem hívő barátaitokat.

Mielőtt belevágtok a kiscsoportok kialakításába át kell gondolnotok,

- miért akartok kiscsoportokat, mi a diákkör célja, és ezt hogyan szolgálják a különböző programok, a kiscsoportok és a nagy alkalmak;

- kik lesznek a csoportok felelősei, hogyan készülnek fel, ki melyik kiscsoportba fog tartozni. Fontos, hogy az egész diákkör előtt világos legyen, miért javasolják a vezetők ezt a formát.

Érdemes türelemmel lenni, és fokozatosan „adagolni” az ötletet, megvitatni a kérdéseket, hogy a döntés meghozatalakor a diákkör többsége egyetértsen a kiscsoportok kialakításával. Ez pedig alapos előkészítést, átgondolást kíván.

Nyilván mindig lesznek ellenzői az ötletnek, akik leggyakrabban az alábbiakban felsorolt ellenérveket hozzák fel. Ezeknek az érveknek természetesen van alapjuk, de ahhoz, hogy a diákkör betöltse rendeltetését, vagyis evangélizáljon, áldozatot is kell hozni.

- A kiscsoportokkal eltűnik a tömeg jótékony hatása és érzése. Széttöredezik a diákkör, nem ismer mindenki mindenkit. ↔ A rendszeres nagy alkalmak megadhatják ezt az élményt, érzést, ugyanakkor más keretek is vannak arra, hogy a diákkör egésze találkozzon, pl. diákköri hétvége, kirándulások, evangélizációs programok szervezése stb., amelyek szintén össze tudják rázni a csapatot.

- Nehéz megszervezni, konfliktusok adósnak abból, ki melyik csoportba kerüljön. ↔ Valóban gondos előkészítést kíván, hogy mi alapján alakulnak meg a kiscsoportok, de a jól átgondolt szempontok, személyes beszélgetések segíthetnek, hogy a diákkör tagjai elfogadják az érveket. Nyilván nem egy ember kategorikus kijelentése alapján kell beosztani a csoportokat, hanem különféle lehetőségeket megvitatva kell kiválasztani a legmegfelelőbbet.

- Nincs elég ember, aki vezesse a csoportokat. ↔ A kiscsoportok kialakításánál fontos lépés a csoportvezetők felkészítése is. A tapasztaltabb diákkörösök rendszeresen találkozhatnak azokkal, akiket szeretnének bevonni ebbe a munkába, egy-egy „öregebb” diákkörös maga mellé vehet egy-egy újabbat. Fontos, hogy akiket felkértek tisztában legyenek azzal, hogy miből áll a feladatuk (és miből nem!), és hogy milyen támogatást várhatnak. A felkészülésben az utazótitkárok, munkatársak is szívesen segítenek.

- Nem működik jól az evangélizáció. ↔ Fontos tisztázni, mi is az evangélizáció, hiszen ez az érv gyakran abból ered, hogy csak a nagy előadásokat, nagyszabású programokat tekintik evangélizálós alkalmaknak. Át kell gondolni, hogy a diákkör célját – az Evangélium hirdetését - hogyan szolgálják a nagyobb alkalmak (így pl. ismertebbé válik a diákkör, sokakat érdeklő témáról van szó), ill. a kiscsoportok (pl. könnyebben eljönnek a nem hívők egy kisebb csoportba, személyesebb a légkör, könnyebb odafigyelni egymásra).

- Sokan lemorzsolódnak, nem járnak kiscsoportokba, csak a nagy alkalmakra. ↔ Mi ennek az oka? Tény, hogy a kiscsoportban nem lehet „eltűnni”, jobban szem előtt vannak az emberek. Az is lehet, hogy a nagy csoporthoz szoktak hozzá, ahol „kiszolgálják” őket, passzívan ülhetnek. Rá kell kérdezni az okokra, utána kell menni azoknak, akik nem járnak, és beszélgetni velük. Ugyanakkor a nagy csoportnál is mindig vannak olyan emberek, akik csak időnként bukkannak fel, vagy egy idő után elmaradnak.

• Problémák a diákkörben

- Előfordulhat, hogy egy-egy szektához tartozó emberek jelennek meg a diákkör alkalmain, vagy keresik fel a diákkörösöket. Természetesen senkit sem kell kidobni a programokról, de ha meggyőződtetek arról, hogy tényleg ilyen emberekről van szó, határozottan megkérhetitek őket, hogy ne jöjjenek többet a diákkörötökbe. Hasznos lehet, ha az egész diákkör rendelkezik információval az adott csoportról (l. V. fejezet). Figyeljetek egymásra, főleg azokra, akik bizonytalanok a hitükben! Ugyanakkor ne feledkezzetek meg a szeretetről sem, nem gyűlölködni kell a különböző szekták tagjaival szemben!

- Abból, hogy a diákkörben többféle felekezethez tartozók járnak, adódhatnak, a sok öröm és előny mellett, konfliktusok is. Pl. ha egy diákkör túlságosan egy felekezet stílusát, szokásait részesíti előnyben, vagy ha egyes vitáknál nincs mindenki egy véleményen. Segíthet, ha újra és újra végiggondoljuk, miért is járunk a diákkörbe, mik a közös céljaink, mik a fontos, döntő jelentőségű és mik a másodlagos kérdések a kereszténységben. Arra is oda kell figyelni, hogy a sokféle gyülekezeti háttér is megjelenhessen a programokban, az alkalmakon, pl. a dicsőítésben, az imádságban. Nyitottnak kell lennünk arra, hogy tanuljunk a másiktól, és hogy elfogadjunk más szokásokat is!

- Előfordulhat az is, hogy valaki túlságosan leuralja a közösséget, mindenben a saját akaratát akarja megvalósítani. Ilyenkor jó megvizsgálni, miből adódik ez. Ne az elutasítás, hanem a nyitottság, a megértés vezessen a probléma megoldásakor. Segíthet, ha őszintén beszélgettek erről az illetővel. Természetesen mindezt imádkozva és nagy szeretettel tegyétek.

- Megtörténhet az is, hogy olyan problémával küszködik valaki (betegség, pszichikai, családi gondok stb.), amikor már a diákkörön belül nem tudtok segíteni neki. Fontos, hogy testvérként mellette legyetek, és támogassátok abban, hogy megfelelő segítségre találjon. Lehet, hogy ezek a dolgok nem tartoznak az egész diákkörre; az aktív tagok, a vezetők, a diákkörös barátok felelősége, hogy mi és miként jut(hat) az egész csoport tudomására. Ilyen esetekben forduljatok a munkatársakhoz, akikkel megbeszélhetitek a további lépéseket, azt, hogy honnan, kitől kaphattok segítséget.

6. Tervezés

Egy diákkör életének kialakításakor, vagyis annak eldöntésében, hogy milyen programjai legyenek, azok kiknek szóljanak stb. , nagyon fontos a tervezés: Előre el kell döntenünk, mit, miért, mikor és hol tegyünk; ki tegye és hogyan (a hogyan meghatározása természetesen azon is múlik, aki a feladatot elvégzi).

Gyakran felmerülő kérdés egy diákkör életében, hogy egy-egy félévet közösségépítéssel vagy evangélizációval vagy bibliatanulmányozással töltsenek. Ezek szorosan összekapcsolódnak, és legjobb, ha a „vagy”-ot „és”-sel cseréljük fel. Inkább az a kérdés, hogy melyik milyen formában valósul meg.

• A tervezés folyamatának legfontosabb állomásait így ábrázolhatnánk:

1. Nagyon fontos, hogy egyénileg és mint csoport is felismerjük: Istennel együtt kell terveznünk, figyelnünk kell Rá terveink kialakításánál.

2. Meg kell vizsgálnunk és erősítenünk elkötelezettségünket mindenekelőtt Jézus Krisztus, valamint a diákkörünk, a csoportunk — annak céljai és tagjai — iránt. Sokszor azért olyan gyenge és hatástalan egy-egy keresztény csoport munkája, mert a tagok egyénileg nem rendelték alá magukat Jézus Krisztus uralmának, vagy nem világos számukra a csoport célja, és nem igazán elkötelezettek egymás iránt!

3. Nagyon fontos, hogy a diákkör minden tagja előtt világos legyen a diákkör (végső) célja. Ezért érdemes minden évben együttesen átgondolni, megbeszélni ezt.

Jó mindezt az elmúlt év értékelésével kezdeni: Elértük-e a múlt évben kitűzött céljainkat? Miben érezzük hiányosságainkat? Mi az, amin szeretnénk változtatni? Mivel a diákkörök a MEKDSZ alkotóelemei, segíthet az is, ha közösen áttanulmányozzuk és megbeszéljük a MEKDSZ céljait (l. II. fejezet).

A diákkörben megvitathatjuk: Mennyiben érezzük magunkénak ezeket a célokat a diákkörünkre nézve? Mit tettünk, tehetnénk a megvalósulásukért? Az sem baj, ha vita kerekedik, hiszen sokszor jó viták során tisztázódnak leginkább az elképzelések, a célok!

A célok világossá tételében az is segíthet, ha közösen tanulmányozzuk a Bibliát azzal kapcsolatban, hogy mi Isten elképzelése a keresztények feladatáról, a küldetéséről (pl. Dániel és társainak története, só és világosság stb.), és ez alapján mi Isten terve velünk az egyetemen, főiskolán.

4. A helyzetfelmérés, „leltárkészítés” annak felmérését jelenti, hogy milyen külső és belső körülmények között próbáljuk céljainkat megvalósítani, és kikre, milyen forrásokra támaszkodhatunk azok elérésében. Ha szeretnénk, hogy barátaink, évfolyamtársaink halljanak az Evangéliumról, többek között ezeket a kérdéseket érdemes feltenni magunknak:

- Külső körülmények: Mi foglalkoztatja leginkább társainkat? Mivel töltik idejüket? Mit gondolnak Istenről, hitről, kereszténységről?

- Belső körülmények: Milyen velük a kapcsolatunk? Vannak-e igazán jó nem hívő barátaink?

- Milyen más kapcsolódási pontjaink vannak az évfolyam- és csoporttársainkkal, pl. a menzán, a kollégiumban vagy a különböző programokon?

5. A helyzetfelmérés után következhet a konkrét célok és tervek, valamint a megvalósítás módjának meghatározása, tkp. a diákkör éves vagy féléves programjának összeállítása. A félév alkalmainak tervezéséhez ad támpontokat a függelékben szereplő táblázat, amely segítségével könnyebben összegyűjthetitek, átláthatjátok a diákkör programjait, időbeosztását, a konkrét feladatokat.

• Néhány további szempont a tervezéshez:

- Fontos, hogy az egész diákkör elmondhassa ötleteit, véleményét. Ezért érdemes a félév ill. a tanév végén közös kiértékelést, ötletgyűjtést tartani. De ne várja senki, hogy egy ilyen alkalmon megszületik a pontos féléves vagy éves program. Tervezni nem lehet 10-15 emberrel! Ezt jó, ha a diákkör vezetői, a különböző felelősök bevonásával végzik, természetesen figyelembe véve a többiek javaslatait, kritikáját. Ez bizony időt, és energiát vesz igénybe, de érdemes egy jó forgatókönyvet kialakítani erre a tervezésre, ami segíthet a későbbiekben is. Ha tanácstalanok vagytok, segítséget kérhettek az utazótitkárotoktól, szilászotoktól.

- Diákköri alkalmak: A „sima” diákköri alkalom általában dicsőítéssel indul, aztán valaki elmondja a bevezetőjét, aztán következik a bibliatanulmányozás, ill. a beszélgetés. Időnként hosszabb-rövidebb imádsággal zárulnak a találkozók. A félév tervezésénél érdemes átgondolni, miért használja a diákkör ezt a sémát. Melyiknek mi a lényege? Megvan-e ez a lényeg? Miben nem merjük kihasználni a szabadságunkat, és nem merünk formabontók lenni? Mitől lesz dicsőítés az a 15 perc egy-egy alkalom elején?

- Sokat segíthet az is, ha nemcsak a témának van felelőse, hanem az egész alkalomnak van „házigazdája”, aki előre készül (!) a dicsőítésre, az imaalkalomra, hogy az tényleg betöltse a célját. Merjetek mást is csinálni a megszokott formákon túl! Nagyon sokat számít, hogy milyen egy alkalom hangulata. Kezdjetek időben, és aki vezeti, tudja, mit akar, beszéljen határozottan, érthetően. Nem árt köszönteni az újakat, és elmondani nekik pár hasznos tudnivalót. Figyeljetek az időre, legyen világos, hogy mikor van vége az alkalomnak, ill. hogy lesz-e folytatása az adott témának, a következő alkalommal mivel foglalkoztok, hogyan lehet a kapcsolatot tartani a diákkörrel stb. A hirdetésekért is lehet felelős valaki, és csak a legszükségesebbeket hirdessétek. Ezzel elkerülhetitek a „senki nem figyel oda, mert unalmas…” monológok kínos és hosszú perceit.

Összefoglalásként: SOHA NE A PROGRAMOK LEGYENEK A LEGFONTOSABBAK! ELSŐSORBAN CÉLOKBAN, LÁTÁSBAN, ÉLETMÓDBAN GONDOLKOZZUNK A DIÁKKÖRREL KAPCSOLATBAN! AZ ALKALMAK, A KÜLÖNBÖZŐ PROGRAMOK MINDIG ESZKÖZÖK, NEM PEDIG CÉLOK!